Bárka-díj
A Bárka szerkesztősége 2000-ben pénzjutalommal járó díjat alapított, amelyet minden év végén ítél oda a laphoz hosszabb ideje kötődő szerzői közül azoknak, akik az adott évben is jelentős publikációval, publikációkkal gazdagították a folyóiratot és olvasóit. A pénzjutalmat 2002-től Kiss György szobrász- és éremművész kisplasztikája egészíti ki. A korábbi évek díjazottjai voltak: Berniczky Éva, Erdész Ádám, Szilágyi Márton, Tandori Dezső (2000), Németh Zoltán, Papp Endre, Podmaniczky Szilárd, Újházy László (2001), Szilágyi András, Szilágyi Zsófia, Zalán Tibor (2002), Grendel Lajos, Nagy Gáspár, Szepesi Attila, Varró Dániel (2003), Kiss László, Körmendi Lajos, Vámos Miklós (2004), Nagy Mihály Tibor, Tarján Tamás (2005).
A 2006. év díjazottjai: Balogh Tamás író, irodalomtörténész, aki Kosztolányi Dezső Békés megyei kapcsolatairól szóló tanulmányaiért, és Magyari Barna költő, újságíró, aki verseiért érdemelte ki a szerkesztőség elismerését. A díjakat a folyóirat felelős kiadója, dr. Ambrus Zoltán adta át január 25-én a Békés Megyei Könyvtárban a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett ünnepi Bárka-esten.
Helyszíni tudósítás — Képriport
A jó est rövid, tömör és sokatmondó*
Németvárosi Attila helyszíni tudósítása
Autóval érkezünk a Békés Megyei Könyvtárhoz – a szállingózó hó és a beígért zimankó helyett enyhe idő, de borús égbolt fogad bennünket. Mindez szállingózó hóvá és beígért zimankóvá transzformálódik a késő éjszakai hazatérés didergős időpontjára, de ez még odébb. És a megyei kulturális élet küszöbön álló jeles eseményét tekintve sincs különösebb jelentősége.
A január 25-i békéscsabai Bárka-est több meglepetést is tartogatott az érdeklődő közönség számára: egyszerre volt lapbemutató és évértékelő, a következő szám beharangozása és felolvasóest, zenei élmény és díjátadó ceremónia. A zenét a zongora és a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola diákjai szolgáltatták, akik – nomen est omen – alapvetően Bartókot játszottak, a Kispál és a Borz finomságán túl, a Rammstein keménységén innen.
A helyszín a régi és a mégis új: a könyvtár gyermekrészlegének hátsó fertálya, ahol az ódon-szürke paravánoknak mára nyomuk veszett, s a nyolcvanas évek diszkóvilágát idéző csillogó kövér gömbdíszek is a múlt kelléktárába utaltattak. Így viszont látványosan és érezhetően tágasabb a tér, de nem egyedül ennek köszönhető a túlcsorduló ház. A publikum kapcsán mindenképp megjegyzendő, hogy nem csupán a 2007-es irodalmi esztendő eddigi legnagyobb létszámát szolgáltatta (ami első rendezvény esetében nem különösebb érdem), de talán az elmúlt év egyetlen bárkás összejövetelén sem volt példa ilyen komoly érdeklődésre. Nem minden kezdet nehéz.
Három blokkra osztva, jó ritmusban zajlott a csütörtök este. Elsőként – miután Elek Tibor, a lap főszerkesztője tömören bemutatta a friss, 2007/1-es lapszámot – Banner Zoltán emelkedett szólásra, s ezúttal nem verseiből adott ízelítőt, hanem erdélyi-magyarországi pályafutásáról mesélt, ízesen, anekdotázva, minek nyomán egy hosszú, izgalmakkal teli előadói pálya körvonalazódott a közönség előtt. Banner Zoltán után Hartay Csaba pattant fel, s pergőn, nagy lendülettel vezette fel újabb verseit, melyek a jól ismert és kedvelt módon, a jól ismert és megszokott témában szóltak: vízpart, alföldi tájak, s mindeközben az én-élmény keresése, a saját pozíciójának folyamatos kibillentése.
A következő percekben a Bárka jutott szóhoz, in concreto. Grecsó Krisztián megnyugtatta a közönséget, hogy Budapestre költözése nem jelent szakítást a lappal – szerkesztői munkájának jelentős részét így is el tudja végezni; mostani munkáinak rövid, de tömör összefoglalása után friss tárcáját osztotta meg a hallgatósággal. Kiss Ottó munkatárs versei nem a Csillagszedő Márió vagy az Emese almája hangján szóltak: rímes gyerekverseket hozott, József Attila-rájátszást, limericket, zárásképp állatkerti barangolást Devecseri Gábor és Varró Dániel modorában.
A meglepetésre itt már végképp fény derült, hiszen a meghívón szereplő fellépők listáján mindösszesen két név maradt, a 2006-os év két Bárka-díjasáé, Balogh Tamásé és Magyari Barnáé. Természetesen mindketten készültek a fényes eseményre, Balogh Tamás szövege Rozsnyay Kálmán kálváriájáról szellemesen ötvözte a filológia és a szépirodalom nyelvét, rengeteg allúzióval, intertextussal – igazi stílusbravúrt kapott az egyébként is végig hálás néző- és hallgatósereg. Magyari Barna pedig alakzatokban, szóképekben gazdag költészetének legjobb hagyományait folytatta, állapíthattuk meg hátradőlve, miközben az estet záró ifjú az utolsó mélyeket kalapálta a zongorába, Bartók üzenetének megfelelően.
Ha már svéd típusú gyerekversek nem voltak, akadt – igaz, bárkás módon prezentált – svédasztal: a csapolható Sauvignon-butykos mellett izzadt dobozos sörök sorakoztak, kedvenc pékségünk kínálata pedig láthatóan és érezhetően újabb pogácsa-típussal gyarapodott. Ezért is érdemes eljönni a következő Bárka-estre. Meg a többiért. Pedig a hideg akkorra is borítékolható.
*Helyszíni beszámolónk címét Kiss Ottó egyperces novellája (A jó cím rövid, tömör és sokatmondó) ihlette.
Képriport
Telt ház várta a fellépőket a Békés Megyei Könyvtár előadótermében.
Elek Tibor a Bárka tavalyi eredményeiről beszélt, majd bemutatta idei első lapszámunkat.
Banner Zoltán költő, előadóművész pályájáról mesélt, készülő kötetéről tájékoztatta vendégeinket.
Hartay Csaba a Bárkában megjelent verseit olvasta fel.
Grecsó Krisztián megnyugtatta a Bárka olvasóit — elfoglaltságai miatt Budapestre költözött ugyan, de továbbra is részt vesz a lap munkájában.
Olvasott is Krisztián — laza tárca a gps helymeghatározó rendszer vidéki alkalmazásáról, pálinkáról, tehenekről, bikákról.
A főszerkesztő itt Kiss Ottó költőt, írót kérdezi.
Kiss Ottó ezúttal nem svéd típusú, hanem rímes-ritmusos gyerekverseket olvasott.
A Bartók Béla Zeneművészeti Középiskola növendékeinek zongorajátéka gazdagította az estet.
Mutatta.
(A képeket Vincze Andrea és Kiss Ottó készítette.)
Főlap
