Géczi János
Terzinák saját történetről
És nem érkezik vissza sohasem.
Láttam, nem tud megbékélni.
És nem érkezik vissza sohasem.
Láttam, nem tud megbékélni.
Szomjas marad, mindhiába iszik.
Láttam, nem tud megbékélni.
Szomjas marad, mindhiába iszik.
Szomjas volt, és mindenkor az marad.
Szomjas marad, mindhiába iszik.
Szomjas volt, és mindenkor az marad.
A szőlő kihajt, virágzik, érik.
Szomjas volt, és mindenkor az marad.
A szőlő kihajt, virágzik, érik.
Bor lesz belőle, s a porba ömlik.
A szőlő kihajt, virágzik, érik.
Bor lesz belőle, s a porba ömlik.
Elfordul tőle saját története.
Bor lesz belőle, s a porba ömlik.
Elfordul tőle saját története.
És nem érkezik vissza sohasem.
Elfordul tőle saját története.
Allegória
Gondold csak meg, a víz körbefogja
s rögtön befoglalja a testedet,
hogy aztán ha a partra lépsz, a formát
azonnal kitöltse vízzel, amely
utánad maradt, s ami, ha víz is,
a pontos másod. Csak hozzá szem
kell, hogy lássa jól a víztestedet,
amely nekiindul az óceánnak,
és amihez nem voltál elég bátor,
lesz belőle világvándor.
Megjelent a Bárka 2024/1-es számában.
