Versek
„Minden szépség tényleg csak álca / az eredendő vicsorgásra? / Vagy épp fordítva: a szépség az oldás, / hogy fölengedjen az ős vicsorgás?” Falcsik Mari versei a Bárkából.
„belátni abba / a tóba, a múlt sűrű tavába, akár az agy / belsejébe, a legeslegmélyebb mélységbe, / ebbe a nyálkás, irtózatos ürességbe, / és bedobja újra és újra, próbálkozik / az életei között...
„Vagy képzeljünk el egy világ- / méretű szerverleállást, vagy ha / létfontosságú szerveinkből / alakulna hajthatatlan sztrájkbizottság! / Ha én is visszatartanám a... / – Mi olyat tudnék én...
„Hazatalált út, nyitott kapu, / arcodra napfény téved, / surranó árnyékot nézett / Isten, eleresztett Téged.” Szilágyi András versei.
„Én nem hiszek az entrópiában. / Csak közelről káosz minden, és végtelen üresség. / Isten a világot impresszionista stílusban festi.” Mátyus Attila verse.
„visszaszerezni meggondolatlanul / ami egyszer már volt nagyon / a vágy feltüzelt rohamcsapatával / harcias kis gerillák akik otthon vannak / az ösztönök sötét bozótosában” – Fecske Csaba...
„a könyvek titkos társasága / amelynek tagja lettem / kárpótolt mindenért / apám jelezte melyek azok a címek / amelyeket nem szabad levennem a polcról / azért is sorra elolvastam őket / és...
„Az árulás íze: a medence klóros vize. Nézted / a színes kabinajtókat a harminc fokos melegben, és kerested / lányt, aki olyan más volt, olyan városi. Aki visszanézett.” Poós Zoltán: Parkfürdő –...
„Csak remélem, a csodák megmaradnak, / az unokáknak is, kiket nem fojt meg metán, / nem söpör el hirtelen tengerár / és nem tesz tönkre sem őserdőket irtó, / gyors hasznot remélő állam vagy a jövőt, /...
„A kihalt ostiai strandon órákig gyalogoltam. / Évekkel ezelőtt bezárt, omladozó büfék / az egyre kíméletlenebb napsütésben. / A kikötő felé tartó, pöfögő halászhajók. / Simára koptatott, hatalmas...
