Versek

 

 Zalan_meret.jpg

 

Zalán Tibor

 

A költő öltönyben,

nyakkendőben nem költő

 

 

A költő öltönyben,
nyakkendőben nem költő,
csak olyan díjakat
lenyúló hurkatöltő,

beszéde homályos,
hatvan felett már hájas,
hajkurászna nőket,
hév van még, de nem állat.

A költő öltönyben
akár a sas börtönben,
patronja töltetlen,
és kihűl a szívkatlan.

A költő öltönyben,
nyakkendőben nem költő,
arca összeroggyan,
látszik az emberöltő,

amit bősz írással
– vagy mindenféle mással –
szorgosan eltöltött,
mindeközben nem költött.

A költő öltönyben,
nyakkendőben nem költő,
töltött colt és Koltó,
s hozzá a disznófartő.

Tollát vérbe mártja,
így lesz mentve hazája,
s menesztve szerelme,
ha nincs már hozzá nedve.

 A költő öltönyben,
nyakkendőben nem költő,
nem veszi észre, hogy
léte milyen csiszorgó,

vállán, azt hiszi, egy
angyal ül, pedig Gorgó –
mikrofonba nyikorog,
s az eredmény dübörgő.

A költő öltönyben,
nyakkendőben nem költő,
talpa alatt hordó,
feje körül szeszfelhő,

whiskyt nyakal, nem bort,
titkon leszarja a kort,
s közéleti költést
mível, így mímel tartást.

A költő öltönyben,
s nyakkendőben nem költő,
csak magát olvassa,
így akár a tök fölső

oly’ buta, bár ásznak
tartják, és nem hiába,
fesztiválokra jár
Bagodra s Indiába,

bal zsebében lapos
üveg lapul, másnapos
lelkére az hoz írt,
és képére alkonypírt.

A költő öltönyben,
nyakkendőben nem költő,
dühöng, hogy igéje
csak falra kihányt borsó,

és öt üres korsó
hányódik az asztalán,
mivel hogy ez a lét
így is, úgy is talány,

józanul elszédül,
részegen meg beleáll,
seggét földhöz veri
ha egy jó jelzőt talál.

A költő öltönyben,
nyakkendőben nem költő,
csiholná a tüzet,
de inkább tűzoltó,

tolla is poroltó,
verslábakat méreget,
kutyaszaros égben
óvatosan lépeget,

s hogy meg ne botoljék,
nyűtt agyában ott a fék,
s ha pihenni vágyna,
várja a verskotorék.

 

 

A költő mackónadrágban

és nyakkendőben félköltő

 

A költő mackónadrágban
és nyakkendőben félköltő,
egyik fele szárnyas vadló,
másik fele hurkatöltő,

vagy annak a jobbik fele,
a folyton csak kolbászt töltő,
fél haja zsírosan lobog,
rajta pecsétes felöltő.

A költő mackónadrágban
és nyakkendőben félköltő,
fél, hogy nem ismerik fel már
ha az utcán járva költ ő,

mert hiú hiúz, affele
tart, hogy megeszi a fene,    
hogyha éppen nem ővele
foglalkoz’ a sajtó fele.

A költő mackónadrágban
és nyakkendőben félköltő,
nyomasztja Békéscsaba és
nem menedéke több’ Koltó,

múzsája fele egy delnő,
másik fele majd még felnő,
díszhímre hajaz, fele-
ség helyett parfümös felhő

hajtja új meg új kalandra.
Életét nem teszi rendbe
így soha, haja belülről
kócos, emésztése renyhe.

A költő mackónadrágban
és nyakkendőben félköltő,
szívében nincs naplemente,
csak félkelte, és fél kettő,

sem Bergman, sem Pasolini
nem érdekli, csak Féllíni,
azon nagyokat röhög, mert
azon nem kell sokat ríni,

magyar vonatkozásban csak
olyan, mint rozsdásodott csap,
mely félig foly’, félig csöpög,
amúgy pedig éppen hogy csak…

A költő mackónadrágban
és nyakkendőben félköltő,
félig magyar, félig meg tót,
identitásokat ölt ő

magára, a szerint, mikor
melyiknek is kedvez a kor;
ha egyiknek sem, olyankor
fej lehajlik, s lecsüng az orr.

A költő mackónadrágban
és nyakkendőben félköltő,
olykor féligazságokkal
a világ seggét kitörlő,

gondos homlokán célkereszt,
melyre a lét fegyvert mereszt,
s ha elsül, a szép, gondos fej
halk sistergéssel leereszt,

akár ha kerékbe ha szeg
belemélyed, s izzik a seb,
félreérthetetlen helyzet,
mit ő előre nem sejtett.

A költő mackónadrágban
és nyakkendőben félköltő,
dudorászása bel canto,
ha szöveges, már fél kontó,

néhány ropogós új bankó
égeti érte a zsebét,
birkapörköltet majszol el
ilyenkor, s égi csemegét

utána, légies desszert.
Háta nem látott fél masszőrt
sem, ahogy a gombás körme
sem bízatott pedikörre.

A költő mackónadrágban
és nyakkendőben félköltő,
félelem nélküli ember,
féltéglát zsebében hordó

vézna lény, így megáll szélben,
így nem éri el a szégyen,
hogy a forgószél felkapja,
s a félhold csücskén lerakja.

 

Megjelent a Bárka 2017/5-ös számában.


Főoldal

2017. november 24.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png