Szenti Ernő
Csodálkozás
A mai napba annyi hiányérzet
jutott, mint egykor háromba.
A szorongás a kezdetet hozta mozgásba,
a vég csatlakozott a nagyszámok törvényéhez.
Ami erőn felüli kiadásokkal jár,
a dolog lényegét tekintve az is eladó.
Folytatás helyett kínos magyarázkodás,
föld alá száműzött halhatatlanság.
Fejtörésre mindenkor más-más késztette:
Hoz-e valamennyit a konyhára
az örökléttől való gyors megszabadulás?
Te keresgéled, amin már rég túljutottál?
Naplórészlet
A pohárnok kezében bádogkanna.
Ha szólsz, kevesebb időd jut a hallgatásra.
Mihelyst engedsz a fogat fogért nyomásakor,
máris kettős könyvelésre kényszerültél.
Ezt is ő mondta. Ha vérszegény életet
élsz, a legjobbnak vélt gondolatod
sem képes az öngondoskodásra.
A közvagyont herdálóhoz kinek van kérdése?
Félhomály mögött fürge mozgású fények.
Ugye láttad te is, amikor elkapta a fonalat a jövő?
Érdeklődj ott is, mondta inkább csak magának,
ahol nem vesznek észre, holott jók a látási viszonyok.
Szemet vetett rá
Amit mondtam, nem hallottad meg,
amit mondtál, már ezerszer hallottam.
A legfontosabb a praktikus lelki berendezkedés.
Nyikorogva nyíló ajtó, halk suttogás.
A véletlen fárasztó közjátéka.
Erre itt mifelénk az érdeknek
és a béranya igazságnak azonos fizetség jár.
Golyó lyuggatta, összeszűkült külvilág.
Amit alkalmasnak talált az elme a tovább-
léptetésre, arra az enyészet is szemet vetett.
Jegyezd meg: a tárgyak egyszerre csak
önmaguknyit fognak fel környezetükből!
Megjelent a 2011/1-es Bárkában.
