A Csin Akadémia legújabb történetei a Bárka 2009/6. számából

A Folyóvizeink novellapályázat első díjas írása, Színdbád, az árvizi hajós

Anton saját útvonalakon jár, saját tervekkel kel útra, abban nem szerepel határállomás, útlevél

Amikor a fiú és a húga beléptek a második emeleti, tágas sarokszoba ajtaján, a két idős asszony meglepetten fordult oda: elnyúlva hevertek a bevetetlen franciaágyon, kombinében, leomló, ősz...

Murányi Zita
Valahányszor összefutottak a kertben, fájdalmát igyekezte mindig éreztetni az öreglánnyal. Na, bele nem rúgott, annyi jóérzés szunnyadt benne, de még így is épp eleget járt feleslegesen...

Egressy Zoltán
Nem lett nevezetes ember, se festő, se író, sima könyvelő lett, korán kopaszodó, alacsony, derűs, rendes kis ember, olyan, akit örömmel emlegetnek, és joviálisnak neveznek, ha szóba...

Lőrincz György
Szeretett elüldögélni itt mindig, a hegygerinc meredélyén, a forrás tövénél, ahol már-már úgy érezte magát, mintha a világ végén lenne, a hegy térdéről a semmibe lógatja a lábát.

Kocsis Csaba
Mikor befutottak a pesti pályaudvarra, szemével megkereste az emberét, mert nem akarta, hogy eltűnjenek ebben a nagy kavarodásban. Hatalmas volt az állomás, az újfalui indóház ötször...

Czakó Gábor
Hosszúalattságot a legenda szerint Salamon király alapította, legalábbis a folyókanyarulat védte sárdombra ő építtetett cölöpvárat 1070 tájékán.

Békés Pál
A végén színtelenül, tagoltan, erőteljesen artikulálva, hogy megkönnyítse a megértést, azt mondta a rögzítőre: Üdvözletet küldünk magyar nyelven minden békét szerető lénynek a...