E tompa őszben minden felragyoghat

és lábra kaphat bármi indulat,

a gyönge szél a jussodból kiforgat,

eső rak rád kis álnok kínokat.

 

E szürke ősznek minden zuga színes,

hiába száll az arcokra korom,

s habár a kincs a sorban állóké lesz,

neked is jut majd konc e bősz toron.

 

E csöndes ősznek minden sarka hangos,

a serlegekből felbugyog a gyász –

és zúgnak mind a félrevert harangok,

kezdődik már a víg halotti tánc.

 

            Hiába mondanád, hogy mindez morbid.

            Nem hallja meg, ki telt torokból ordít.

érvek súlya alól 

A torzulások árka egyre mélyebb,

feszült kötélen vérszín inga leng –

magukba hullnak mind a pisla fények

az ércek odvas mélyén, odalent.

 

Kimért hatállyal fennforog az átok,

konok magányból füstölög a vész –

fenn torra gyűlnek együgyű szabályok

és lenn megállni minden óra kész.

 

Halottlepel, mely őseidhez vinne,

az nincsen más, csak formalin-fehér –

ebben jön minden hős a foszlott színre,

ahol a pászmák síkja összeér.

 

Hitet gyaláznak itt a súlyos érvek –

és szétmar mindent majd a hullaméreg.

 


Hűvös rettenetben  

A tél is megjön, úgy ám, Hátha-herceg,

hiába színlel őszt a kárhozat,

s hiába lennél ártatlan ezerszer:

a fagy már bűneidben válogat

 

és varjakat küld rád: kerengve szállnak,

köröznek fenn a háztetők felett,

fejedre hullnak le, akár a vádak,

sötétek, mint a lelkiismeret.

 

Hiába bókolsz hűvös rettenetben,

akár a végzet, károg rád a múlt.

Ma mégis lázadj fel a sorsod ellen,

ez egyszer hátha nem maradsz alul!

 

            Emelnéd éppen öklöd nagy mohón,

– de szállni kezd a válladra a hó.

.

Megjelent a Bárka 2008/6. számában

---

Kapcsolódó:

A Szépirodalmi rovat legfrissebb írásai:

Tőzsér Árpád verse
Kocsis Csaba prózája
k. kabai lóránt verse
Czakó Gábor prózája
Nádasdy Ádám dalszövegei
Miklya Zsolt versei
Osikovicz Edit versei
Lárai Eszter versei

Főlap