Versek

 

 Lea_k__tetbemutat__ja_29__1___1_.JPG

 

Nagy Lea

 

Huszonegy voltam

 

Időzve amott, bent a sekrestyében,
akkoriban immár huszonegy voltam,
arcon csókolt, és megölelt az Isten,
és csak álltam egyedül, csendben, zavartan.

Nem jött senki, senki, nem láthatott senki,
magamban voltam, és nagyon-nagyon féltem,
azt gondoltam, kit is fogok így szeretni,
s tétlen voltam nagyon: meglepett és tétlen.

Mondom, magam voltam, nem láthatott senki,
csak egy ölelés volt, csupáncsak ennyi,
nem lett volna jó, ha mindezt végignézik.

Éreztem nagyon, ahogy remegek közben,
megnyíltam neki rögtön, így köszöntem
az Istennek, és repültem fel, az égig.

 


Főoldal

2021. február 22.
Barnás Ferenc tárcáiKovács Dominik és Kovács Viktor tárcái
A gimnáziumigazgató és a főispánFiumei forgószínpad
Csenge Rosner Christensen: A bicikliversenyPetres Kincső: Égetett sziena
Kollár Árpád verseiVerebes Ernő verseiBeszédes István: A visszhang emlékeibenMarkó Bélát köszöntjük
Sándor Zoltán: Sokszor bohócnak álmodom magamKontra Ferenc: GyűjtőszenvedélyBencsik Orsolya: A fogatlanrólAndrásy József: Egy másik élet
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg