Egyed Emese
Álomidőben
Álomidőben madárhangok:
szárnysuhogás, raj-röpülések
(sűrű álomban keskeny rések),
röpkép, evezőtollak verse.
Versszerű ismétlődés csöndben,
pihék borzolódása közben,
nem tudunk róla, úgyis halljuk:
szendergő szívünk kitakarjuk.
Jövendőnk fészkét betakarjuk.
Messze: tűnt szárnyak légörvénye,
odvas tegnapok neszezése
Nap szentülete, Hold kelése.
Ébredés előtt
Fűzkoronában fecskefészek,
homokon cankók billegetnek,
sűrű fellegként seregélyek,
tőkés récék sziszegő röpte:
madár mivoltom száz alakban,
szabadságvágyam szárnyra kelten:
szürkegémek a képzeletben,
riadtság fülesbagoly hangja,
fürj éledése hars hajnalra,
nagy fülemülék „fi”-mondása,
nádiposzáták danolása.
(Fűzágból koronát is fűztem,
csillagra tollbokrétát tűztem,
madarak karmos lábát láttam
álmok ösvényre hullt havában.)
(Kérdez)
Hol laknak azok a szavak,
melyekkel mesélni lehet?
Melyik
a kacagás utcája?
Szél fúj – ki fújja a szelet?
Fölkel a nap – hol van az ágya?
Folyami kövek vén mederben.
Érthető beszéd csobogása.
Békés neszezés, lombos galyak,
vízpart, erdőszél
(képzeletben.)
(Várakozik)
Ha pedig nem játszol velem,
az árnyékodat szerteszórom,
a hallgatásod fűzöm tűbe
– semmit, semmit nem kérdezek.
… Tegnapi mesék elenyésznek,
friss kenyerek helye kihűlt.
Igérted: játszol ma velem.
Két sietés közt várlak
(várlak)
A versek a Bárka 2016/1-es számában jelentek meg.
