Petrőczi Éva
Gyomai csendélet, 1926-ból
Gergely Ágnesnek, anyám „földijének”
Még hallom,
hatvan év után is,
anyám meséjét,
ahogy a márványosra tört
gyomai képet mutogatja:
„Látod, ezekkel öntözgettem,
úgy hívtuk őket kanta.”
Kopottas, gyűrött fotográfia,
babacselédkét
játszottál komolykodva rajta;
dirndliruha, fehér zokni és lakkcipő,
s melletted két, aprócska bádogkanna.
Ma gyászharang a régi, kedves szó
távoli giling-galangja.
Nyisztor Évike, hol vagy?
És hová lett a két,
gyerekkezedtől forró fülű,
kicsinyke kanta ?
Csapj ki a partra…
„És láték vala üvegtengert tűzzel elegyítve… látám állani az üvegtenger mellett, a kiknek kezében valának az Istennek hárfái….És éneklik vala Mózesnek, az Isten szolgájának énekét.”
Jelenések, 15,2-3.
Csapj ki a partra,
tüzes üvegtenger,
ne tűrj meg senkit
közeledben,
ha erőlködve „blattol”
mózesi éneket,
míg tőled messze űzve,
némán álldogál mind,
ki dalra született.
S te, szelíd hárfa,
megannyi húrod
fogadja késként
a merev, akarnok ujjakat,
amikor hamis hang kél,
amikor egy-egy daltalan dalnok
számítón dalba kap.
Embléma
pálya- és sorstársaimnak
Ma, a mellékútra terelt,
cammogásba taszított
tűzszekerek
és vágtára-késznek
hazudott szamaraskordék
napjaiban se lógjon,
barátom, az orrod,
ha páncélinged, a Szót
Isten adta reád.
Kívül a táboron
„Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre…” Zsidókhoz írott levél, 13, 13
Igen, kívül a táboron,
de nem jársz jó nyomon,
ha sértett és magányos
vén nőstényfarkast
látsz csak bennem,
én nem megkövült gyűlöletben
éldegélek, ne hidd,
csak érdek-csordák elleni
borzongást érzek, zsigerit.
Táboron kívül,
a Legtisztább Lábnyomot
csak halkan, tisztes távolból követve
lépkedek most, hogy rám talált az este.
Megjelent a Bárka 2015/1-es számában.
