Pocsuvalszki Aliz
Két fröccs
A tengert? Igen, már láttam.
Fürödtem is. Szedtem kagylót.
Fenséges? Hatalmas szél.
Tizennégy fokos. Homokos.
Másfél méteres. Tényleg sós.
Medúzacsípés. Inkább szürkés.
Beláthatatlan. A halak között.
Huszonnyolc fokos. Sziklás.
Nem csinálom. Ennyi.
Igen, ezek után, pont.
Strandra akarok menni!
Igenis, inkább, mint bármit,
klóros vizet akarok nyelni!
Lepattogzott kék medencét,
zsíros papírt, kávét, tejszínt,
gazt a lábujjak közé, port!
Én ebben féltem, fuldokoltam,
- 33 méter is lehet végtelen -
úszógumival, csúszdázva,
tanfolyamon. És itt lettem
először könnyű, itt volt meg
az első lebegés, jó kezekben,
ezzel az illattal aludtam el,
termál-hullámokkal a fülemben.
Nekem a tenger csak illem,
rendes férfit is csak józanon
akarok. Egyébként azokat
szeretem, akik házat építenek,
lángost esznek, autót vezetnek,
kerti csapot, villanyt szerelnek,
de sírnak, ha részegek,
és gyakran részegek.
Nincs
Itt nincs szép,
csak rossz, meg
fronthatáskor
jó idő,
a tiszta is csak
törlésjel alatt.
Időben jöhetsz,
de a jókor jöttél
rendre elmarad.
Szorosabbra gomboltalak
Tegnap délután
esett odakint.
Ránk szabott idő,
bebújtunk előle
először a szobába.
Aztán szorosabbra kellett,
a remegés elől.
Csak a ruhák
ellenkeztek kicsit,
maradtak volna ők is
velünk.
Kinevettük őket,
szerelmesek.
Összegabalyodtak,
nem akart leválni
combodról a nadrág,
mellembe kapaszkodott
az ing.
Megszabadultunk tőlük,
egymással vigasztalódtak
az ágy mellett.
A remegés maradt,
s én gyorsan
beléd bújtam,
magamra vettelek.
Csak letépni lehet.
Családi ebéd
Csorba szájú pohár.
Ügyelni kell minden mozdulatra,
nehogy megvágja magát valaki.
Volna szíves eltörni? Lenne szíve?
Megjelent a Bárka 2014/6-os számában.
