„a kamaszok megeszik, amit főztem”
Interjú Németh Eszterrel
Német nyelvterületen élsz, bizonyos fokig teljesen outsiderként tekintesz a hazai gyerekirodalmi folyamatokra, másrészt viszont benne vagy a sűrűjében, úgy is mint a Könyvmutatványosok motorja, úgy is mint kritikus.
Miért éppen egy ifjúsági regénnyel debütáltál? Miért érzed adekvátnak ezt a megszólalási formát? Egyéni okai vannak, vagy valami társadalmilag, kultúrszociológiailag motivált?
Inkább mint riporter. A kritikus szótól több okból is fázom.
Komolyan el kellett gondolkodnom a kérdéseden, köszönöm! Nekem teljesen magától értetődő volt, hogy ifjúsági regény. Ha az ember vendégeket hív, akkor célszerű olyan receptet használni, amit ismer. Habos tortát még sose sütöttem, sőt, krémes tortát sem. Ez a mezei sült, fűszeresen, sok szafttal, ismerős, gondoltam, úgyis éhesek lesztek.
Az olvasó többnyire arra kíváncsi, hol van az író a történetben – kicsit voyeur minden olvasó. Miért éppen ezt a kisvárosi miliőben játszódó, alapvetően bántalmazós történetet írtad meg?
Ahol a jó szakács. Kérlek, én kisvárosból jövök, van egy halom karakterem, kiválasztottam néhányat, beledobtam őket egy kitalált helyzetbe, megfűszereztem trendi tulajdonságokkal. Kicsit megkavartam golyóstollal, aztán bedugtam a 220V-ba a laptopon. Ez sült ki belőle. Úgy tűnik, ehető.
Mit gondolsz, szükséges feltétele-e egy ifjúsági regénynek, hogy valami konkrét, definitorikus üzenetet hordozzon? A Te regényedben van-e ilyesmi?
Egyes receptek, amelyeket manapság elavultnak tekintünk meg egészségtelennek, mint a disznózsírral való főzést, azt mondják, kell a message. Nekem még soha, semmilyen receptet nem sikerült pontosan követnem. Elképzelhető, hogy a regényem nyomokban disznózsírt is tartalmaz, sertepertélt körülöttem a korszellem, nagy kópé, beledobál mindenféléket a hozzávalók közé.
Van-e visszajelzésed arról, hogy az olvasók/kritikusok/recenzensek mit olvasnak ki a Kötéltáncból?
Úgy fest, a kamaszok megeszik, amit főztem. Kiváló észrevételeik vannak a hozzávalókkal kapcsolatban, ahogy a kritikusoknak is. Én nem bánnám, ha végre hangosabban kóstolgatnák. Nem tekintem udvariatlanságnak, mert jó lenne tudni, pontosan hány ujjukat is nyalták meg a tízből, ha már a tényt magát (privát) megírták.
Mennyire érzed kiaknázottnak az ifjúsági regény műfaját? Azaz lehet-e/kell-e még új témát, új hangot használni? Hiányolsz valamit a felhozatalból?
Nem is tudom, én szeretem a tökös dolgokat. Igazán bevállalhatnánk többen is a jó kis nemzetközi tökös receptek kipróbálását. És persze, a változatosság gyönyörködtet. Nem kell mindig kaviár. Meg habos torta.
Lesz-e folytatása a regényednek? Vagy valami egészen más műfajban gondolkodsz?
Ebben a receptben ennyi volt, de a sütőformát megtartom. Igaz, most valami mást sütök benne, de néhány alapanyag nyilván azonos.
Lovász Andrea
