Kelemen Attila
Apa szerint ő volt a kacsázás mestere. Aligha!
Ha úgy alakult, hogy valaki nem látott még művészeti anatómiát élvezettel lapozgató bálnát, most pótolhatja. A művészeti anatómia először egy fehér abrosznál vacsorázó garnélaházaspár asztalára landolt, rögtön egy nagynak számító kerti járókő után. A tárgyak egy pajkos délután lettek a mólóhoz szállítva. Egy összeszedetlen apuci és három, a szabadságtól ragyogó gyermeke vitte magával a spontán kikötői sétához, mert egyebek mellett volt náluk művészeti anatómia, nagyobbacska járókövek és egy 1909-es ingaóra, amibe később ideiglenesen sirályok költöztek.
Történik mindez szinte csak úgy, mellékesen Markus Majaluoma apás sorozatának első magyarra fordított kötetében, amelynek címe: Apa, irány a tenger! A szerző az 50-es éveiben lévő finn illusztrátor és mesekönyvszerző. Végzettsége szerint közelebb van a rajzhoz, mint a szöveghez, könyveket illusztrál, de magazinoknak is dolgozik, animációkhoz tervez karaktereket. Ezért a kötet részletekben gazdag, erős atmoszférájú vizuális világa. Csapda azt taglalni, mi inkább ez az anyag, remek grafika vagy remek szöveg – és ezt a csapdát úgy kerülöm ki, hogy jelzem, vigyázat csapda. A nagyszerűsége, hogy a szöveges történet mellett számtalan dolog történik még a képen. Ez egy élénk, izgő-mozgó, felnőni nem akaró tengerszagú világ, ahol a legmurisabb pont az, aki a rendet akarja fenntartani. Az apa próbál felnőtt lenni, de aki a fésűt reggel a hajába felejti, és csíkos zokni kandikál ki az aktatáskájából, ne nagyon (mat)urizáljon! Elindulnak hát négyen, a három kiskrapek meg a neofelnőtt a kikötői kalandra. Történik, ami történik, adott pillanatban a hatóságoknak is közbe kell lépni. A záróképen anyuci úgy dönt, inkább nem kérdez semmit, nem mintha rosszra gyanakodna. És a történet így kerek.
Nem tudom, hogy nem iskolázatlan-e egy könyv javára írni, hogy akik a környezetemben olvasták, kisiskolások, kiskamaszok és felnőttek mind oda voltak érte. Tudom, triviális egy művet a hatása alapján megítélni. Talán tudományosabb azt mondani, Markus Majaluoma könyvét a hasonfekve-lapozott könyvek kategóriájába sorolhatjuk, illetve azokéba, amelyek kiolvasása után az ember ráérősen visszalapoz. Mert szeretjük azokat a vidám univerzumokat, amelyekben egymás hátán vannak az élőlények, mégis friss a levegő, amelyekben az apák nem bohóckodnak, hanem tényleg nagyra nőtt gyerekek, amelyekben ki lehet próbálni a fizikai környezetet anélkül, hogy komoly baj legyen belőle, és egyáltalán, kitolhatod a falakat az égig, mert szabad vagy, mint egy kíváncsi sirály.
Markus Majalouma: Apa, irány a tenger!, fordította: Jankó-Szép Yvette, Koinónia, 2013, 36 oldal, 2500 Ft
