Esszék, tanulmányok

 

 kosztolanyi.jpg

 

Győrei Zsolt

 

A bűvös kulacs – avagy

A szegény kisgyermek kifogyhatatlan

panaszai[1]

 

Bűvös kulacs és gyertya lángja,
színes árnyék, ördöglámpa.

 

Kosztolányi Dezső összes verseinek 1984-es kiadásából idézem ezt, A játék kezdetű versből való két sort. A meglepő jelzős szerkezeten – a bűvös kulacson – sokáig töprenghetünk, asszociatív, metaforikus, szimbolikus jelentésrétegeket kibontva. Esetleg még az ószövetségi példázatig is eljuthatunk, amikor a Királyok második könyvében (4,1–7) egy özvegyasszony panaszkodik Elizeusnak, hogy istenfélő férje meghalt, és most fiait is elvinné a hitelező – mire a próféta szüntelen ömlő korsót bűvöl néki, melynek olajából kifizetheti a hitelezőt, ő maga pedig fiaival a maradékból élhet. A filológia rácáfol a merész allúzióra: mindössze egy sajtóhibáról van szó, a kötet szerkesztője a bűvös kulcs kifejezés helyett hozta a hibás változatot. Ugyanakkor metaforaként mégis érdemes megtartanunk ezt a sajtóhibát: tökéletesen lefedi azt a jószerivel az egész életművön átívelő igényt, amellyel Kosztolányi bővíti ezt a szívének bevallottan legkedvesebb versciklusát, míg az az első kiadás (Modern Könyvtár, 1910) harmincnégy verséről végül a hatodik kiadás (Genius, 1923) hatvannégy versére, azaz szinte kétszeresére nem dalmahodik. E gazdagítás során nemcsak újonnan írt verseket illeszt a ciklusba, de egyrészt fiókban maradt (azaz csupán folyóiratközlésben meglévő), másrészt egyéb versesköteteiben már megjelent, tematikusan hozzárendelhető költeményeit is rendre beleépíti, gyermekkorának mind színesebb, gazdagabb kaleidoszkópját hozva ezzel létre.

 

Bővítések

Az első kiadás összeállítása

„Néhány nagy dolgot írtam – többek közt egy összefüggő lírai-epikai elbeszélést – versekben – a gyerekkoromról – s ennek és a többinek igazán örülök”[2] – dicsekszik Kosztolányi Csáth Gézának 1909. augusztus 14-i levelében. Tudomásunk szerint ez az első említése a ciklusnak. A keletkezés körülményeit Kosztolányi később ihletetten mitizálja, két ízben is. Először 1931-ben, a Pesti Hírlap Vasárnapja körkérdésére adott válaszában:

Próbálok visszagondolni arra, hogy keletkezett bennem egyik-másik versem. Csak külsőségek, apró-cseprő, érzéki mozzanatok jutnak eszembe. Én sohase terveztem, hogy majd megírom egy vidéki, koránérett, ideges gyermek életét, azt a versfűzéremet, mely – úgy látszik – végleg nevemhez kapcsolódik. Olyan gyermekkorom volt, mint mindenki másnak, hasonló körülmények között, nem mélyebb, nem furcsább. Érezni is csak annyit érezhettem, mint akárki. Élményeimet elraktároztam s azok sokáig dermedten szunnyadtak bennem. Egyszer, mikor Budapesten egyetemre jártam, meglátogatott édesapám, nekem kellett őt kikísérnem a hajnali vonathoz. Miután elváltam tőle a pályaudvaron, föltettem, hogy lefekszem és kialszom magamat.

Álmosan bandukoltam az utcákon, melyeket még nemigen láttam ilyen szokatlanul fakó, hajnali világításban. Csodálatosnak tetszett az egész világ. Ekkor zendültek meg bennem a Szegény kis gyermek panaszai-nak kezdő sorai: „Mint aki a sínek közé esett…” Lehet, hogy azért, mert az imént síneket láttam, de lehet, hogy nem is azért. Alig vártam, hogy hazaérjek, fölrohantam a lépcsőn s otthon, az Üllői-úti diákkaszárnya udvari szobájában, egymás után firkáltam le a ciklus költeményeit, négy-ötöt aznap s két hét alatt befejeztem az egészet, úgyhogy évek múlva, a különböző kiadások során egyetlen betűt se változtathattam rajta. Hogy mi támasztotta bennem éppen ekkor és éppen így ezt a gerjedést, céltalan volna firtatni. Azt hiszem, ha azon a hajnalon alszom és nem kelek föl, akkor ez a versfűzérem nem születik meg ilyen formában, de az is lehetséges, hogy nem születik meg soha.[3]

Ebben a nyilatkozatban, a mítosz műfajához híven, számos pontatlanság akad. Először is, Kosztolányi 1909-ben már régen nem járt egyetemre. Másodszor, ahogyan már írtam, a ciklus egyedülállóan változékony kompozíció a költő pályáján. Végül, amit talán datálását tekintve pontatlan, de lényegét tekintve pontos adaléknak fogadhatnánk el belőle – az édesapa látogatását –, azt maga a visszaemlékező írja fölül egy négy esztendővel későbbi, vele készített interjúban:

A szegény kisgyermek panaszai-t akkor kezdtem íni, amikor édesanyám egyszer látogatóba jött hozzám, üllői-úti diákszobámba. Kikísértem a hajnali vonathoz és talán a látogatás hatása alatt – mert eszembe jutott a vele való kapcsolatom, az elmúlt diákkorom és a vidéki életem, amikor a pályaudvarról visszafelé mentem, egyszerre fölzendült bennem ennek a verssorozatnak első költeménye: Mint aki a sinek közé esett.

Aztán rövidesen, alig egy hét alatt, az egész sorozatot leírtam és máig sem tudtam rajta változtatni egyetlen sort sem.[4]

Egyszóval elképzelhető, hogy édesapja, vagy elképzelhető, hogy édesanyja látogatta meg – és akár az is feltehető, hogy akkortájt éppenséggel egyikük sem.

A ciklus ekkori, 1909 nyárvégi állapotára vonatkozó forrásunk egy másik levélrészlet. Szeptemberben, tehát nem sokkal a Csáthnak szóló levél után, Kosztolányi így ír Babitsnak: „Verseim jelenleg Osváthnál [!] vannak, minthogy a könyvem a Nyugattal szeretném kiadatni”.[5] A „könyv” kifejezés elsietettnek tűnik: mindössze tizennyolc versről van szó, amelyek ha külön Nyugat-kötetként nem is, de folyóiratközlésként – egy híján – napvilágot látnak majd, a Nyugat 1910. április 1-jei számában megjelenő, terjedelmes tömbben.

Honnét ismerjük ezt az anyagot? Kosztolányi 1919. március 1-jén, Rédey Tivadarnak, a Nemzeti Múzeum igazgatójának kérésére, kedves, önironikus levél kíséretében küldi el A szegény kisgyermek panaszainak egy kéziratát a Múzeum számára, és ez a példány ma az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található.

Kedves uram, természetesen szívesen engedem át a Szegény kisgyermek panaszai kéziratát a Nemzeti Múzeum számára. Engem is úgy érdekel, mint valami ereklye. Egyszer, ha ott járok, az engedelmével megtekintem én is.[6]

E lapokon nem az alkotói folyamatot rögzítő, valódi kéziratokat, hanem tizennyolc vers autográf, nyomdába szánt tisztázatát olvashatjuk, a címlapon a „Budapest, 1909”-es keltezéssel. A tartalom és a sorrend megegyezik a hajdani Nyugat-publikációval, egyetlen különbséggel: a kéziratban benne van még Az első ősz is. Ez az egyetlen olyan vers, amelyet Kosztolányi 1909 őszén külön is publikált,[7] az elsőközlésre igényt tartó Nyugat valószínűleg ezért utasította el. A kéziratban ez a vers át van húzva, a keltezésen kívül ebből is sejthető, hogy Kosztolányi a Nyugatnak adott kéziratot ajándékozta azután tovább a Nemzeti Múzeumnak.

 

Nyugat 1910/7.

Kézirat

Mint aki a sínek közé esett…

Mint aki a sínek közé esett…

És látom Őt, a Kisdedet…

És látom Őt, a Kisdedet…

Az első ősz

A doktor bácsi…

A doktor bácsi…

Ó, a halál…

Ó, a halál…

Azon az éjjel…

Azon az éjjel…

Már néha gondolok a szerelemre…

Már néha gondolok a szerelemre…

Este, este…

Este, este…

A kis mécs…

A kis mécs…

Mi ez, mi ez?…

Mi ez, mi ez?…

Én félek…

Én félek…

Akárcsak egy kormos szénégető…

Akárcsak egy kormos szénégető…

Féltizenkettő…

Féltizenkettő…

Mi van még itt?

Mi van még itt?

Ha néha-néha meghal valaki…

Ha néha-néha meghal valaki…

Milyen lehet az élet ottkivül?

Milyen lehet az élet ottkivül?

Nagy társaság…

Nagy társaság…

Másként halálos csend és néma untság…

Másként halálos csend és néma untság…

 

Ez a tizennyolc vers jelenti tehát a későbbi versciklus magját, amely azonban az első kötetmegjelenésig is jelentősen gyarapodik majd. És közben valamikor megszületik a cím is. Az első ősz októberi, Új Idők-beli közlése fölött még az alábbi annotációt olvashatjuk: A gyermekkor eklogáiból. Ezt cseréli le Kosztolányi a sokkal jobban hangzó végleges címre.

Talán éppen az 1910. április 1-jei Nyugat-publikáció serkenti újra fel versíró kedvét. Lányi Heddának egy áprilisi levélben büszkélkedik ekképpen: „folytatom A szegény kisgyermek panaszai-t, pár nap múlva egészen befejezem.”[8] Ez a lendület két nagy blokkot eredményez, egyet a május 25-i Renaissance-ban, egyet a május 29-i Vasárnapi Újságban.

 

Folyóirat

Versek

Renaissance, 1910. máj. 25., 121-122.

Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok…

Mostan színes tintákról álmodom…

Oly jó ébredni…

A nagyanyámhoz vittek el aludni…

Vasárnapi Újság, 1910. máj. 29., 462.

A délután pezsgett a poros utcán…

Jaj, az estét úgy szeretem…

Ilyenkor a szobánk, mint a sziget…

A sakk…

Gyakran megyek el most halotti házak kapujánál…

Menj, kisgyerek…

 

Mindemellett szétnéz a Négy fal között megjelenése (1907 májusa) óta folyóiratokban leközölt verseiben, és öt olyat is talál közöttük, amelyet beilleszthetőnek ítél:

Folyóirat

Vers eredeti címe

Kezdősor (SzKP-kezdet)

Budapesti Napló, 1907. máj. 26., 2.

Nyári délután otthon

Künn a sárgára pörkölt nyári kertben…

Új Idők, 1908. jan. 1., 6.

A mi régi óránk

Ódon, ónémet, cifra óra…

A Hét, 1908. aug. 16., 525.

Anyám. Egy régi fotográfiára

Anyuska régi képe…

A Család, 1909. jún. 16., 9.

Délutánok

A délutánoktól mindig búsan futottam…

Nyugat, 1909/14. sz., 67.

Húgom

A húgomat a bánat eljegyezte…

 

Végül egy vers (Az iskolában hatvanan vagyunk…) kötetmegjelenés előtti publikációját nem ismerjük.

Az így összeállt harmincnégy vers adja azután a júliusban megjelenő első, illetve a tartalmában és sorrendjében ahhoz képest változatlan második és harmadik kiadás anyagát.

 

A negyedik kiadás összeállítása

Az 1913-as, Tevan-féle bibliofil kiadás számára Kosztolányi az eddigi harmincnégy versből álló ciklust jelentősen, huszonhárom verssel bővíti. A bővítésnek három forrása van.

Először: a második kiadás (Modern Könyvtár, 1910 novembere) megjelenése után, de még a harmadik (Athenaeum, 1911 decembere) előtt, 1911 nyarán folyóiratokban publikál verseket, négy blokkban.

Folyóirat

Annotáció

Kezdősor (SzKP-kezdet)

Új Idők, 1911. júl. 9., 34.

Új versek – „A szegény kisgyermek panaszai”-ból

Szegény anyám csak egy dalt zongorázik…

Én öngyilkos leszek…

A játék…

Világ, 1911. júl. 9., 1.

Új versek „A szegény kisgyermek panaszai”-ból

Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska…

És ott egy vén vidéki gyógytár…

A rosszleányok – mondják – arra laknak…

Vasárnapi Újság, 1911. aug. 20., 674.

Új versek „A szegény kisgyermek panaszai”-ból

A rokonok…

Kip-kop, köveznek…

Vasárnapi Újság, 1911. szept. 17., 754.

Új versek „A szegény kisgyermek panaszai”-ból

A kis kutya…

Úgy élünk együtt, két kis idegen…

A rút varangyot véresen megöltük…

 

Ennek a blokknak az az érdekessége, hogy a cím hiánya és az annotáció egyértelművé teszik a ciklusba illesztés szándékát, mégsem a harmadik kiadásban jelennek meg, hanem csak a negyedikben. Ennek alighanem az a magyarázata, hogy a verseivel igen jól sáfárkodó Kosztolányi Tevantól alkudott ki tekintélyesebb honoráriumot, ezért neki tartalékolja a plusz verseket. A harmadik kiadás megjelenésekor már meglehettek az erre vonatkozó pontos tervei, és nemsokára, 1912 márciusában már tudósítja is a békéscsabai kiadót arról, hogy a legközelebbi szombatra elkészül a bővített kötet összeállításával. Rögtön kér is rá száz korona előleget.

Másodszor az 1912 tavasza és a jócskán megkéső megjelenés: 1913 karácsonya között született versek. Ezek is két csoportba oszthatók: a csak folyóiratközlésekre, illetve az ezek közül a közben megjelent új kötetben, a Mágiában is megjelentetett egyik versre.

 

Folyóirat

Eredeti cím

Kezdősor (SzKP-kezdet)

Nyugat, 1913/1. sz., 24-25.

Lánc, lánc, eszterlánc…

Lánc, lánc, eszterlánc…

Élet, 1913. dec. 7., 1558.

Különös éji út az erdőn

Egyszer pedig magamba mentem…

 

Mágia cím

Mágia előtti folyóirat-közlések

Folyóirat-cím

Kezdősor (SzKP-kezdet)

Kisvárosi fotografia

Nyugat, 1911/23. sz., 921.

Világ, 1912. szept. 1., 1.

A Hét, 1912. dec. 1., 762.

Kisvárosi fotográfia

A patikának üvegajtajában…

 

Ezeknek a verseknek önálló címük is egyértelműen mutatja, hogy nem rögtön A szegény kisgyermek panaszaiba készültek, Kosztolányi csak később dönt úgy, hogy ide teszi be – pontosabban ide is beteszi – őket.

Harmadszor: újból átvizsgálja az első kiadás előtti folyóirat-publikációkat, és új ötletként a Négy fal között verseit, és azokból is szüretel. A folyóirat-közlések:

Folyóirat

Vers eredeti címe

Kezdősor (SzKP-kezdet)

A Hét, 1907. szept. 22., 626.

Este a kertben

Mikor az este hirtelen leszáll…

Vasárnapi Újság, 1908. márc. 29., 242.

A vonat-ablakból

Apámmal utazunk a vonaton…

Független Magyarország, 1909. dec. 25., 69.

Az üvegajtó

Múlt este én is jártam ottan…

 

Átvételek a Négy fal közöttből (ezeknek a verseknek még az eredeti kötetközlést megelőző folyóirat-közléseik is voltak!):

NFK1 cím

NFK1 előtti folyóirat-közlés

Folyóirat-cím

Kezdősor (SzKP-kezdet)

Régi szobákban I. Ük-anyám

Budapesti Napló, 1906. nov. 18., 2.

Ük-anyám

Öreganyó

Régi szobákban II. Clementi-szonáta

Budapesti Napló, 1906. nov. 18., 2.

Clementi-szonáta

Miért zokogsz fel oly fájón, busan…

Régi szobákban III. Halottak napján

Igazság [Zombor], 1906. november 1., 20.

Reminiscencia

Halottak napján…

 

Végül három vers folyóirat-közléséről egyelőre nem tudunk: Ti, akik zárt ajtók előtt szepegtek; Ó, hányszor látlak mégis bennetek; A kis baba.

A bővítéssel, újraszerkesztéssel és a friss versek megírásával szalad az idő – a kötet csak 1913 tavaszára lesz teljes. „Itt küldöm a Szegény kisgyermek panaszai-t, készen. Ez a teljes kötet. Nagyon meg vagyok elégedve az összeállításával, azt hiszem, új feltűnést fog kelteni. Arra kérem, még a nyáron szedesse ki, lassan és gonddal, hogy a kefelevonatot átadhassam az illusztrátornak. Három-négy remek illusztrációra gondolnék, amelyet valószínűleg Gulácsy Lajos fog írni. A betűkről – nagyon nagy, öklömnyi betűkről álmodom – majd élőszóval. A formátum igen nagy. A kötet ára: öt korona, vagy négy. Jó lenne előfizetési felhívásokat nyomtatni. Annak idején kommünikét adok ki. Legyen a dolog ünnepi. (A kötethez két verses előszót, vallomást írok). Mellékelem az Athenaeum nyilatkozatát.”[9] – írja Tevannak, valószínűleg március és május közt valamikor.

A bibliofil kiadás igényessége jól megfér a praktikus megfontolással: az első kiadás 40 filléréhez képest ez a kötet minimum tízszer drágább, noha végül sem a Bálint-, sem a Gulácsy-illusztrációk, de még a verses előszók-vallomások sem készülnek el.

Novemberben mindenesetre már a reklám felől rendelkezik: „Meg akarom kérni, hogy A kis gyermek panaszai-ra okvetlen tétessen fehér borítócédulát, amin vörös betűkkel a könyv betűjének stílusában ez álljon: Most jelent meg!!  / Kosztolányi Dezső híres / versciklusának első / teljes kiadása.”[10]

 

Az ötödik kiadás összeállítása

 

Az a tény, hogy az ötödik kiadás, akár a nyolc évvel korábbi harmadik, ismét az Athenaeumnál jelenik meg, nem jelent szakítást Tevan Andorral, hiszen a Kenyér és bor 1920-ban még Békéscsabán lát napvilágot. Inkább Heltai Jenő gondoskodó figyelmét jelzi, aki 1918-ban került, Miklós Andor meghívására, az Athenaeum élére, és nagy súlyt helyezett a magyar költészet népszerűsítésére. Az pedig, hogy a negyedik kiadáshoz Kosztolányi mellékelte az Athenaeum nyilatkozatát, arra enged következtetni, hogy a kiadó eleve nem véglegesen mondott le a verseskötetről, csupán egy díszkiadás céljára engedte át azt Tevannak. Ezt erősíti meg egy 1931. augusztusi levél egyik félmondata is, amelyben a Tevannal akkor már huzakodó Kosztolányi ezzel az érvvel próbálja könyveinek kiadási jogát elkérni a kiadótól: „régebben az Athenaeum se támasztott nehézséget, mikor ön A Sz.Ki.Gy.-t díszkiadásban hozta ki.”[11] Az Athenaeum igényét az azóta született versek kiadási jogára az is jelzi, hogy az 1918. február 5-én megkötött szerződés külön kéziratos betoldásában a költő azt is vállalja, hogy „A régi kiadás kéziratát még egyszer annyira egészítem ki.”[12] Ez a kiegészítés nyilvánvalóan csak a harmadik kiadáshoz képest, a Tevan-kötetbe illesztett versek beleszámolásával állja meg a helyét, azaz itt a kiadó tulajdonképpen Kosztolányira hárította a negyedik kiadás versei kiadási jogának elrendezését.

A ciklus ezúttal három verssel bővül, de ezek között egy sincsen új, mindőjüket a negyedik kiadás óta a Tevannál megjelent, amúgy is sűrű átfedéseket tartalmazó köteteiből (Lánc, lánc, eszterlánc, 1914; Mák, 1916) veszi át. Az első és második vers megjelent mindkét korábbi kötet hasábjain is, a harmadik csak a Mákban.

LLE – MÁK cím

LLE előtti folyóirat-közlések

Folyóirat-cím

Kezdősor (SzKP-kezdet)

Mély éjeken

Nyugat, 1913/1. sz., 25.

Mély éjeken

Mély éjeken hányszor nézlek, te Térkép…

Bácskai rajz

Nyugat, 1913/22. sz., 702.

Bácskai rajz

A napraforgó, mint az őrült…

 

Mák cím

Mák előtti folyóirat-közlés

Folyóirat-cím

Kezdősor (SzKP-kezdet)

Régi idill 1895-ben

Új Idők, 1916. ápr. 9., 380.

Régi idill, 1915-ből

Jaj, hova lettek a zongorás estek…

 

A hatodik kiadás összeállítása

 

Az 1923 márciusában, a Geniusnál megjelent hatodik kiadás alkalmasint a küszöbön álló folytatás, A bús férfi panaszainak egyfajta beharangozójául is szolgál. A bővítés mellett alapos korrektúra jellemzi ekkor a szerzői szándékot, mely korrektúra elsőrendűen a stilisztikára koncentrál. Kosztolányi itt törli a legtöbb bús jelzőt, itt cseréli az e hangokat, ahol lehet, ö-re (csendesen – csöndesen).

A ciklus utolsó bővítése négy vers beemelését jelenti. A most bekerülő verseket két forrásból meríti. Először is két verset kiemel előbbi köteteiből: egyet az ötödik kiadás óta megjelent Kenyér és borból, a másikat – furamód – még hátrább nyúlva, a Mágiából.

 

KB cím

KB előtti folyóirat-közlés

Folyóirat-cím

Kezdősor (SzKP-kezdet)

Anyai nagyapám arcképe

Világ, 1915. máj. 23., 15.

A Hét, 1916. ápr. 23., 216.

A Társaság, 1918. jún. 16., 377.

Anyai nagyapám arcképe

Anyai nagyapám arczképe

Régi arckép

Szemem gyakorta visszanéz…

 

Mágia cím

Mágia előtti folyóirat-közlés

Folyóirat-cím

Kezdősor

Áprilisi ezüst eső

A Hét, 1910. ápr. 17., 254.

Áprilisi ezüst eső

Egy áprilisi délutánon…

 

Másodszor két új verssel is jelentkezik. Ezek a Nyugatban jelennek meg, önálló cím nélkül, egyértelmű annotációval.

 

Folyóirat

Összefoglaló cím

Versek

Nyugat, 1923/6. sz., 393.

Két vers. „A szegény kisgyermek panaszai”-nak most megjelenő, hatodik kiadásából

Fényképek…

Egy téli délben…

 

A szegény kisgyermek panaszai utolsó kiadása az Összegyűjtött költeményekben található. A töredékesen ránk maradt korrektúrafordulók bizonyítják, hogy Kosztolányi itt is gondosan olvasta át ciklusának anyagát, és rendezte sajtó alá annak végleges változatát. Bővítést nem hoz ez a kiadás, de a szövegben több kisebb-nagyobb módosítást igen – például a magyarításokat, melyek révén az üvegalmárjomból üveges szekrény (Ti, akik zárt ajtók előtt szepegtek, 8. sor) lesz, a Kip-kop köveznek 7-8. sorában pedig az idegen szó kiküszöbölése miatt új rímpár keletkezik: Tavasz, tavasz. Táncol az udvaron / A kék, sárga, piros luftbalón helyett Tavasz. Libeg az udvarunk egén fönt / a sárga, kék és rózsaszinü léggömb. Ez azonban már a következő szemponthoz vezet át.

 

Átírások

 

A bővítések áttekintése után néhány jellemző szövegátdolgozásra szeretnék kitérni, amelyek a ciklusba illesztés dramaturgiai feltételeit teremtik meg.

A Mély éjeken hányszor nézlek, te térkép kezdetű vers az ötödik kiadásba kerül bele. Az addigi összes folyóirat- és kötetközlésében a 25. sorban villanyom szerepel, ez az itteni szövegváltozatban (és az ezt követő Kisgyermek-közlésekben) változik villanyunkra, egyes számból többesbe. Hasonló módosítás figyelhető meg az Ódon, ónémet, cifra óra kezdetű vers második sorában, ahol az Új Időkben még szekrényem szerepelt, ebből szekrényünk lesz. E két egybecsengő változtatásnak alighanem az az oka, hogy a saját tulajdon inkább felnőtt-, míg a többes számú, családi tulajdon gyermek-képzetet kelthet az olvasóban.

Az Apámmal utazunk a vonaton eredetileg a Vasárnapi Újságban jelent meg 1908. március 29-én, tehát a ciklus kiötlése előtt, ekkor még – természetesen – önálló címen: A vonat-ablakból. Az első sor teljesen más volt, megegyezett a későbbi változatban is megmaradt utolsó sorral: Kék hold cikázik a fehér havon – ezzel keretbe foglalva a verset. Az itteni módosítás azt a célt szolgálja, hogy az apa beemelésével – aki az előző változatból teljesen hiányzott! – a kisgyermek szempontjából szituálja a vonatutat, és megfossza azt önálló, felnőtt jellegétől.

A leglátványosabb változtatások egyike a Négy fal között egyik költeményében, az eredetileg Ük-anyám címűben figyelhető meg. Itt az első verseskötet változata így fest:

Magas karosszékedbe trónolsz
s nagy barna, bámuló szemed
nehézkesen és furcsa fénnyel
reánk mered.

Ebből a Kisgyermek-ciklusban a következő verzió születik:

Öreganyó.
                   Karszékben trónolsz,
s nagy barna, bámuló szemed
nehézkesen és furcsa fénnyel
reánk mered.

Mint látható, ebben az esetben az jelentette a problémát, hogy a megszólított csupán a címben szerepelt, márpedig a címeket Kosztolányi száműzte a Kisgyermek-versekben. Az Ük-anyám helyébe lépő Öreganyó szót (a Négy fal között második kiadásától kezdve ott is ezen a címen szerepel) kellett tehát a költemény első sorába építeni, és ezért négy szótaggal megrövidíteni a korábbi szöveget. Elmaradt tehát a „magas” jelző, a „karosszéked”-ből pedig sima „karszék” lett, és így már beszorítható lett a költemény címzettje.

„Életrajzot kérnek tőlem? Két fontos adatot közlök. Az egyik: 1885 virágvasárnapja. Ekkor születtem. A másik: 1909 szeptembere. Ekkor írtam meg legkedvesebb könyvemet, amit ma is a legjobban szeretek: A szegény kisgyermek panaszai-t.”[13] – írja Kosztolányi egy 1911-es életrajzában. A bővítések és átírások rövid bemutatásával azt a tudatosságot kívántam érzékeltetni, amellyel a költő e legkedvesebb ciklusát egész életén át javította, vagy ha úgy tetszik: kenegette és fényesítette, valamely bűvös kulacsból kifogyhatatlanul áradó olajjal.



[1] A jelen dolgozatban olvasható adatok és észrevételek részletesebben is fellelhetők A szegény kisgyermek panaszai kritikai kiadásának [Kalligram, 2013] jegyzetei között. Mostani közlésüket egyrészt az alkalomszerűség indokolja: a Gyulán 2016 októberében megtartott Kosztolányi-minikonferencia szervezői kértek fel egy, a versciklussal foglalkozó előadás megtartására, ez az előadás pedig természetesen a kritikai kiadás eredményeire épült; másrészt azt remélem, a kritikai kiadástól és annak bőséges jegyzetanyagától hátrahőkölő olvasóknak egy ilyesféle csemegézéssel sikerülhet kedvet csinálnom az irodalmi kutatómunka izgalmaihoz.
[2] Kosztolányi Dezső, Levelek – Naplók, egybegyűjtötte, sajtó alá rendezte: Réz Pál, Osiris, Budapest, 1996, 191. (A továbbiakban: KDLN.)
[3] Kosztolányi Dezső, Hogyan születik a vers és a regény? Válasz és vallomás egy kérdésre, In: uő., Ábécé, „Kosztolányi Dezső hátrahagyott művei” V., sajtó alá rendezte Illyés Gyula, Nyugat, é.n., 146. A kötet jegyzeteiben a cikk forrása: Pesti Hírlap Vasárnapja, 1931. március 8.
[4] Pán Imre, A vers és a csók, Színházi Élet, 1935/17, 134–135.
[5] KDLN, 193. Réz Pál a levél datálásánál a szeptember 4-ét valószínűsíti.
[6] KDLN, 429.
[7] Új Idők, 1909. október 3, 308.
[8] KDLN, 205.
[9] KDLN, 246.
[10] KDLN, 256.
[11] KDLN, 626.
[12] A szerződés az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában található: OSZKK, Fond 3. Növedéknapló 1951/107.
[13] Kosztolányi Dezső életrajza, Budapesti Újságírók Almanachja, 1911. Idézi: Réz Pál, in: Kosztolányi Dezső, Írók, festők, tudósok, I-II., Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1958., II., 332-343., i.h.: 332. A szöveghez írt jegyzet nem közli az eredeti idézet oldalszámát, az Almanachot pedig sajnos nem sikerült megtalálnom.

 

Megjelent a Bárka 2017/1-es számában.


Főoldal

2017. március 06.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Gyerekirodalmi íróképző indulHírek a Tokaji ÍrótáborbólArany János korától vizsgálja a magyar irodalom változásait a 45. Tokaji Írótábor Elhunyt Kántor Lajos
Versek
Vörös István: Hermész-szonettekBertók László szalmaszál-firkáiHorváth Veronika verseiGömöri György versei
Prózák
Beck Tamás prózáiAndrássy József: NagyszombatElmaradtGaraczi László: Hasítás
Kritikák
A kör teljes megismeréséhez szükséges „π”Latin világban - Géczi János: TörekValóságok között - Bogdán László könyvérőlAz emlékezés szerkezete
Esszék, tanulmányok
Halmai Tamás: A Gangesz rabbijaArany-recepció a kortárs költészetbenLövétei Lázár László esszéjeSzáműzöttek - Vitairat a humán szakos pedagógusokhoz
Drámák
Vörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészek
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA