Versek

 

Nagy_Milan_Laszlo.jpg

 

Nagy Milán László

 

21

 

éves koromra újabb ciklus eltelt,
hét esztendőnyi sejtem tűnt tova,
de még mindig nem tudom merre
e hibáimmal berendezett szoba.

Talán egy újszülött kapja meg
levedlett lényegem, mostantól
sorsa, mint homlokán anyajegy
hordani kénytelen, bosszantó.

Én is így kaphattam megtört,
koravén költő hagyatékát.
Felesküdtem rá, ha a pillanat eljön,
folytatom befejezetlen munkáját.

Sokszor láttam kilengeni csillárt,
vízbe ugrani legénységet viharban.
Gerelyként állt földbe mellettem villám
Vacogtam padokon éjjel, riadtan.

Szeretném elfeledni előző éveim,
tiszta lappal, csendesen távozni,
bárki  sírkövem felett kérdezi,
azt feleljék, nem halt meg, álmodik.

 


Főoldal

2021. február 24.
Zsille Gábor tárcáiMagyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Filip-Kégl Ildikó verseiPintér Lajos verseiTatár Sándor verseiTurczi István versei
Az Édes Cseléd éléskamrájaKét vagy három kupica snapszNagy Koppány Zsolt: A masszázsszékMagyary Ágnes: Nésopolis
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Békéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg