Versek

 

 Mogyor__siL_Portr__1_20190813.jpg

 

Mogyorósi László

 

Lányregény

 

Te vagy életem lányregénye,
a cukormáz alatt annyi
elfojtott düh, keserűség,
a rózsaszín menyasszonyi ruha alatt
fondorlatos fekete özvegy

Te vagy életem lányregénye,
nem felhőtlen vígjáték,
de komor, kegyetlen kánon,
akár a héber biblia

A Sion-hegyre kapaszkodom fel érted,
élet után kutatok a Holt-tengerben,
fekete hajad lobog, népek zászlaja,
szemedben láng,
megtisztító tűz,
lázas gyerek vagyok,
ajkad sivatagi kút.

 

Hűség

 

Most tél van, de hiányod didergetőbb
sarki teleknél, Sztálingrádnál,
frontvonalak, vénák feszülnek,
s mintha körmöddel belevájnál.

Bűnöm, hogy nem tudok hűtlen lenni
hozzád, de tőled azt kívánom,
hogy megcsalj mindenkit, akit szeretsz,
s csak egymásnak legyünk e világon.

 

Vallomás

 

Pornót nézek – a testi szükség
nagy úr. Két éve, hogy kívánlak,
a viszonzás reménye nélkül
fizetem adóját a vágynak.

Minden porcikád tündököl bennem,
kínvallatás, hogy nem vagy enyém –
ezt hörgöm, verset, vért köpök,
de nem hal meg bennem a remény.

 

Megjelent a Bárka 2020/4-es számában.


Főoldal

2020. augusztus 07.
Magyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Turczi István verseiHartay Csaba verseiGyőrei Zsolt: Amint költőhöz illőVörös István versei
Nagy Koppány Zsolt: A masszázsszékMagyary Ágnes: NésopolisSzakács István Péter: Az örökségBecsy András novellái
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Békéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg