Acsai Roland

Két üveggyöngy

Johanna ma sírt először,
mármint igazi könnyekkel,
öt hónaposan.

Eddig csak
a hangja sírt,
a szeme száraz maradt.

(Jellemző, hogy arra
a napra nem emlékszünk,
amikor először felnevetett.)

Odakint olvadni kezdett a hó,
sírtak az ereszek,
és talán utánozni akarta őket.

Megindultak a könnycsatornák,
és kiáradtak
a kék szemek apró tavai.

Persze nem nagyon,
mindössze két kis átlátszó
üveggyöngy gurult ki belőlük,

de olyan váratlanul,
mintha könnyezni
kezdett volna

egy Mária-szobor.

Víz és vér

Ahogy a műtőben feküdtél,
mint Jézus egyik szent sebéből,
mit a lándzsa ütött, víz és vér
csorgott ki a császármetszésből.

Életet adott tested sebe,
a gyermekünknek, Johannának,
dél körül volt, tizenegy fele,
az utcán autók dudáltak.

A nőgyógyász éles szikéje
rutinnal a bőrödbe vágott,
és akár a kezdet igéje
kitárta a világosságot.

Miután neked megmutatták,
lemosták a csap alá tartva,
aztán az én kezembe adták,
és ismételgettem: Johanna…

A számban édes lett a sós is,
és mindenről tudtam, mit jelent.
Az a heg azóta látszódik,
néha megérintem: „ugye, szent?”

Megjelent a Bárka 2020/1-es számában.

Főoldal