Versek

 

 ViolaSzandra.jpg

 

Viola Szandra

 

Tél, otthon

 

Csukd be az ajtót,
mert bejön a hideg
meg a macska!
És a hideget nem lehet kisiccelni!
A kandalló dorombol, hagyja
púpos hátában a tüzet szétterjedni.
Mint apám a gyulladást.
Megfigyeltem,
mostanában sosem olvad le
apa fejéről a dér.
Anyám behordja a tüzifát,
                   a nyelve alatt parázs.

 

 

Fényszüret

 

Úgy ülök, mintha a szoba volna a testem.
Mit tudna kezdeni idebent az erdőig mélyített tudat?
De mégis, égő csipkebokor-vörös szemek nyílnak
a magányban, a linóleum terméketlen talaján,
és képmásvizű kút, pohár.

Szemközt csak az idősek otthona,
idült mosoly az öregek arcán,
és álomszederjesség.
Malteros kocsi kanyarodik be,
nem építenek újat,
csak befoltozzák, elfedik,
közben az időseket kiültetik levegőzni,
kátrány-szag van, és ők csak
ülnek, levegőznek türelemmel,
plédbe tekerve napoznak,
bebábozódnak a fénybe.
Az aszfaltba lép ez a pillanat is,
megköt.
Naftalin csap meg, türelem-szagú,
nem lesznek molyok a mennyországban,
néha úgy képzelem, ruhástól támad fel a test,
anyám magával viheti a kedvenc szoknyáit és az érettségi kosztümét,
lopott pénzen vette, ha fogy néhány kilót, még most is belefér,
kimosva, vasalva, besütött hajjal, illatosan.
Az öregek tekintete a levelek közt megbúvó,
utolsó fényekért kotorászik, fényszüret…
majd vacsoraidő… hallom, ahogy lépteik elhalkulnak a folyosó végén,
sietnek, mindenhova sietnek, mankóval, bottal, de rohannak,
a templomba, a boltba, vacsorázni;
hogy mindennel végezzenek, hogy mindennel elkészüljenek,
még épp időben a feltámadáshoz.

 

 

A két lator

        /Marin Sorescu versére/

 

A két lator se kismiska,
az egyik távolságot lopott,
egybecsúsztak földrészek, testek.
A másik ellopta önmagát.

De a Nagy Tolvaj,
ez a közbülső
magát a bűnt lopta el.
Azóta itt vagyunk,
az előre elfeledettségben,
nincs bánat, amire felfeszüljünk,
megközelíthetetlen térbeliség vagyunk,
egy fényképre zárva.

 

Megjelent a Bárka 2019/6-os számában.


Főoldal

2020. január 20.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png