Versek

 

 SzilagyiAndras_meret.jpg

 

Szilágyi András

 

Kívánta volna még a kép

 

Zdenka, a képed más, rejtett benne az álmodás,
ha a benned uralkodó félelmet szabadon
engedem, a festett színek szárnya repülhet,
mégsem tud száradni velem. Pedig kívánta
volna még a kép, az aranymetszés arányai
helyett csak a testedet, a rajtad elkent vér-vörös
festék lett az ösztönös lendület: a téged harapó
mozgatóideg. De addig írisz s orromban
édes ibolya illata nem ereszt, míg az ecset sörtéi
közül ki nem facsarod belőlem a kikevert színt,
s az éltető nedveket.

 

 

A foltok

 

A foltok lecsorgó vadász évek,
már csak éjszaka látok,
mint a denevérek.
Gyors röptű ábránd?
Színvesztő az, aki mindent lát.
Új testbe ereszkedem,
felfedezni létem
elfelejtett önmagát.

 

 

Földszínek

 

Az elsötétítésből ébredve
tapogatom a földet,
életem hűlt helyén
az idő teste:
a szemhéj alatti csend.

De ezek a hangok,
ezek a színek
mind leválnak rólam,
s színről színre látom,
ahogy árnyékom mozdul,
a föld pigmentje
festi képeit.

 

 

Távolodó

 

Barázdát rajzol a szél.
Ég és föld között
lucskos vonalat húz
az Alföld sártengerén.
Távolodó, hontalan határ,
hol a festett semmi
önmagába zár.

 

Megjelent a Bárka 2019/3-as számában.


Főoldal

2019. július 25.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png