Versek

 

 10.KaracsAndrea2.jpg

 

Karacs Andrea

 

Plusz egy

 

Ha egy reggelen
a kávém mellett ülve,
azt mondanám neked,
kétszer kettő: öt,
tudnád-e azt felelni,
örülsz, hogy rájöttem?

Képes lennél-e
úgy súgni a fülembe,
nálad néha hat is,
hogy felnézhessek rád?

De legfőként
megfognád-e a kezemet,
hogy elinduljunk
másoknak is megmutatni?

 

Extra black

 

A szempillaspirálra „extra black”
van írva, nem látszik feketébbnek,
mint a szimpla fekete, mégis ez kell,
elhiszem, bebeszélem, hogy ez annyira,
de annyira extra, és black, tudom,
és ez feldob, valóban, meglepően
feketébb, annyira, hogy ettől észre sem
veszik, hogy fölötte, fölötte vagy tíz
centivel, a hajam helyén, kendőt hordok.

 

Levegő

 

Nagy levegőt vett, mint aki lemerülni
készül a víz alá, ami ott is volt
a jobb kezében, üvegpohárba zárva,
a balban meg, nem emlékszem, hogy
került oda, egy maréknyi gyógyszer,
csak a kisszékemen ülve vártam,
ahogy ismét szájon csapja magát,
és átsiklott aznap is a túlsó partra.

 

Megjelent a Bárka 2018/6-os számában.


Főoldal

2019. február 04.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png