Csontos Márta
Gránátalma-kosár
Héra földöntúli alakját
mesébe formázta a fáma,
s lőn az isteneknek eledele,
a nagy Dárius kamrájában
míves kéz véste tiarára.
Zöld ujjú Aphrodité nyomán
fenséges bokor ült a humuszon,
s a legfelső levélpár intim
hajlatában nagy, gömbölyded
bogyók híztak pirosló harmaton.
Gyöngysorát a héj alá
rejtette az Isten, s remélte,
misztikus ereje jelkép marad,
motívum a székely kapun,
de győzött a fenség üzleti érzéke.
Angyalok gyűjtötték urnába
levét, s festettek oltárterítőt véle,
sárga virágporát keverték az
erőtlen fénybe, s transzcendenciáját
rejtették az Úr titkos szentélyébe.
Passió a Golgotavirágban
Bibliai tájakon viszi
az ősi dráma üzenetét,
a fehér hártyán véres
ostor csattan, a bibék
apró szegek – a rojtosra
tépett korona mögött
zizzenő lepkeszárnyakon
támaszkodik a kereszt.
Mégis van gyümölcs a
zsírfényű magvakból,
égi botanikus kertben
bontogat csírát a sugár.
Mennybéli komposzt ad
erőt nyújtózó száraknak,
a szirmok közepén festett
ikon – a Nagy Király most
szemet huny a bódulatnak.
Hibrid-rózsakirálynő
Hát csak ennyire rövid az
uralkodási idő?
Hatástalan a csöndbe fektetett
energiabomba a nyári alkonyatban,
lassan kihűl a fény fala, a szirmokon
már nem izzanak át a színek, valami
dilettáns rosszul fűzte át a szárakon
a kötőanyagot, nincsenek kecsesen
lecsüngő ág-kezdemények, csak a
közelgő éjszaka sötét felhői ülnek
szem-magasságban , s már látszik,
visszavonulnak a kifosztott pillanatok.
A romlás bölcsőjébe visszavágynak
a magok, hogy felidézzék az egyszer-
volt nagy találkozást, s rejtett tartalékaikból,
áttörve az árnyékok kapuján, újra felfussanak
fán s kövön, s a szél becsempéssze illatukat
a hegyeken túl a harangszóba, hogy véglegesen
megpihenjenek az éteri hintófa ágain.
Megjelent a Bárka 2017/3-as számában.
