Birtalan Ferenc
Szép nap ez
akár a lány futása
haja jobbra balra lengve
hagyom a mosogatást egy pillanatra
bevésem gyöngyvarázsát a csendbe
öröm van minden mozdulatban
éreztem ilyet régen
daloló nap április van
és minden mindegy
elég hogy múlt-szépet megidézzen
jó nap ez
hiába tudom jön az este
de nézni hosszú haját
röpül ring a teste
megérte már
elhagyja a satnya fákat
újranyitom a csapot
még hallom ahogy
lépteit ünnepelik
a panelházak
Narajama
karjába vette ment a hegyre
reggel múlt dél és jött az este
könnyű volt minden hajnalálom
izzó vércsöpp cseresznyeágon
ment a hegyre ölelte karja
ne bántsa szél se betakarta
múlt az éjjel és újra reggel
isten elbújt a kegyelemmel
útját az ég kicsillagozta
nem nézett föl a pengeholdra
nehéz volt könnyű ment a hegyre
vágyakozta kireggeledne
szorító karja meg ne sértse
vitte nem nézett föl az égre
könnyűek voltak mint az álom
elröpültek keselyűszárnyon
Ilonka néni
a bérkocsis utcában lakott
jártunk is nála párszor
ő hozott tojáscukrot miután sanyit temettük
de nem tudom ki volt igazán
apunak valami rokona
lehet a czifra-családhoz tartozott
már nem tudhatom meg soha
ki volt az apró öregasszonny
akinek örültek anyuék ha jött
mindig hozott valamit a ridikülben
a bérkocsis utcában lakott
együtt sírt velünk a temetéseken
ennyit tudok
ilonka néni
apró törékeny öregasszony
a tojáscukros ezerkilencszázötvennégyben
ülünk a nagyszobában
mindig otthonról erdélyről beszélnek
a ridikült ma is látom
de kinek volt kije
arra nem emlékszem
Megjelent a Bárka 2016/6-os számában.
