Acsai Roland
Itt nőttél fel
Itt nőttél fel,
Ahol lábujjhegyen jártak a szivárványok,
És a kapualjak éjszakánként
Egymással csókolóztak.
Itt nőttél fel,
Ahol az utcán egy deres szakállú isten
Végiggurított egy hatalmas
Hógolyót, ami egyre nagyobbra nőtt.
Itt nőttél fel,
Ahol a liftek a felhőkig jártak,
Vagy meg sem álltak a földgolyó
Forró magmájáig.
Itt nőttél fel,
Ahol a szitakötők úgy szikráztak az ablak előtt,
Mint repülő csillagszórók, és amikor egyikük
Az ujjadra szállt, karácsony éjszakája lett.
Itt nőttél fel,
Itt tanítottad járni az esőcseppeket, és térdepelni
A tűzfalakat, a gangok emeleteken át tekeredő
Kígyója itt sziszegett a füledbe.
Itt nőttél fel,
Lépteiddel itt adtál szívmasszázst a földnek,
És körmeidből itt lett tíz katicabogár,
És mindegyik hatpettyes volt.
Itt nőttél fel,
Ahol a villamosok villáma végigsistergett
Az utcán, árnyékodat a házfalra égette, és remegve
Számoltad, mikor ér oda a mennydörgés.
Itt nőttél fel,
Ahol a feketerigók karácsonyi égősorokból
Fontak fészket, és ha kialudtak az utcai lámpák,
A fészkeik világítottak.
Itt nőttél fel,
Ahol az utcai telefonfülkék gyóntatófülkévé
Változtak, és minden csikkes pocsolya
Szenteltvíztartó lett.
Itt nőttél fel,
Ahol minden tükör egy alagút bejárata volt,
Ami a jövőbe vezetett, és ha áthatoltál volna
Rajtuk, találkoztál volna velem.
Népszínház utca, 2015. 12. 19.
Háromszázhatvanöt
Háromszázhatvanöt hópehely
Hullott le.
Ránk köszön a patak:
„Jó reggelt!”
A fenyők rakétái
Kilövésre készen állnak.
A hegytetőn már készülődik
A fordított szivárvány.
Érintésem gyantája bőrödön,
Fenyőillatú vagy.
Örökzöld nyugalomban
A lélek omlásveszélye.
Megjelent a Bárka 2016/4-es számában.
