Tündérevangélium

Haikuesszé Fodor Ákosról

Centrum – kívül a
kánonon, kánonokon:
lehetséges ez?

Nem. Tehát igen.
Zen-keresztény lírától
semmi sem furcsa.

Egyszavas versek,
haikuk s más nagy ívű
kisszerkezetek;

korrajzszatíra,
gyerekhangra komponált
öregségkorpusz;

igézőjelben
hommage-ok, allúziók,
parafrázisok:

Basó és Goethe,
Kosztolányi és Mozart,
Pilinszky, Weöres

– iskolákon át
Tandoriig, Petriig
nyúlik az örök,

s végül mindenre
valami nagy és intim
szerelem borul.

Keleti derű,
nyugati reflexiók,
égi szintézis.

Gyöngéd figyelem,
szót értés a tárgyakkal
(s a lelkükkel is!).

Az anyagtalan
szépségéről szelíden
hallgató beszéd.

Költészet? Inkább
tündérevangélium
margóján ujjbegy.

Mintha egy angyal
helyett beszélő angyal
helyett beszélne:

aforizmái
afrodiziákumok
szívnek és fejnek.

Tengerből ácsol
hajót is, túlpartot is;
s lát, szabad szemmel.

Hagyja, hogy a fát
nyújtózni, a madarat
repülni hagyjuk.

A szeretet is-
tenét segít szeretnünk,
nem lévén egyéb.

Felhasznált irodalom

„mennél üresebb: annál nehezebb” (A szív paradoxonja) ● „test-trilla” (Kolibriröpülés) ● „úgy szeretem, hogy / nagykabátban is vágynék / vele-aludni.” (Vallomás) ● „Ágyam, te kedves, / fáradtra-aludtalak? / Fölkelek. Pihenj.” (Empátia) ● „Egy pille illeg / hajóm orrán: bámulom: / most ő kormányoz.” (Útikaland) ● „Gyanúba fogjuk a Tökéletest / és magyarázgatjuk az elfogadhatatlant.” (Ecce homo) ● „A csúcs is: gödör, / ha a Hegymászó meg nem / kérdi: Hogy vagy, Hegy?” (Axióma) ● „Mindig legyen két / Jó Könyv kezedügyében: / ezt írd, azt olvasd.” (Goethe-haiku) ● „Végy egy Ezt-vagy-Azt, / emeld föl a szívedig / s vigyázva tedd le.” (Szép Ernő – visszhang) ● „Az is áldassék, / aki elmosogatott, / asztalt söpört le, és helyükre tolta / az ülő-alkalmatosságokat / (hogy tisztes körülmények szolgáljanak / a következő étkezéshez) / az Utolsó Vacsora / után.” (Az is) ● „Komitragikus: / villámfénynél próbálunk / regényt olvasni.” (Az emberi léptékről) ● „mi ha történik: / te döntöd el, hogy inkább / csiszol, vagy koptat” (Szabadság) ● „Meg tudod állni? / ne cuppantsd el a puszit: / akkor tovább tart!” (Gyakorlat, gyerekeknek) ● „I / Isten ábrázolhatatlan. // II / Minden Valamirevaló Kép / Istent ábrázolja. // III / A többi is.” (Triptychon) ● „hadarással leplezett dadogás” (Civilizáció) ● „Bámulom tested / falra szökkent árnyát – ma / két lánnyal alszom!” (Gyertyaoltás előtt) ● „Egészséges az, / aki békességben él / betegségével.” (Mantra) ● „Fehér Egyszarvú / neszét halljuk s csak pata- / nyomát láthatjuk” (Szembefényben) ● „Nem emlékszem rá: / minek örülök. – Arcnál / szélesebb mosoly.” (Eufória) ● „Minden s mindenki legyen / éppen olyan: amilyen.” (Üzenet) ● „pár percet itt tölt, / hogy utóbb időtlenül / hiányozhasson” (Tündértaktika) ● „Köszönöm, hogy köszönöm.” (Hála) ● „Ne »küzdj a Jóért«. / Keresd és szeresd. Örülj, / amikor elér.” (Intelem) ● „Mindig kérdezd meg / falatod-kortyod: nekik / ízlik-e a szád?” (Bevezetés) ● „Ne habozz: akit, / amit, amint megláttál: / azonnal hagyd úgy.” (Tanács) ● „Minden szó: műfordítás, emlékezetből / – a Megközelíthetetlen Hiteles Szövegé. / Hihetetlenül fontos, / tűrhetetlenül pontatlan / minden szavunk.” (Szavak) ● „madarát elbocsátó pihe” (Koan) ● „nem vagy szabad, / amíg harcolsz” (Szabadságharc) ● „Kreativitás? / Kérdéseket állítunk / a Válasz elé.” (Axióma) ● „vízszintes ajkam / s függőleges ajkacskád: / Megváltott Kereszt” (Katarzis) ● „föld és ég csókja” (Rózsa) ● „A szeretésen / kívül minden emberi / tett: romépítés.” (Axióma) ● „Nagyon figyelj, mert a világot / teszed is azzá, aminek látod.” (Metaoptika) ● „mindünk anyaga / sugárzó lehetne, ha / mernénk hasadni” (Köz-?) ● „segíts mindennek / olyannak lennie, mint / amilyen úgyis” (Gyakorlat) ● „minden veszteség / fájdalomba csomagolt / megkönnyebbülés” (Altató) ● „lábam előtt ült / egy madár, majd felröppent – / Nehezebb lettem.” (A haiku) ● „madárfa” (Koan) etc.

Megjelenik a Bárka 2015/1-es számában.

Főoldal

2014. december 22.

Vissza