Mogyorósi László
Születésnapomra
Épp harminc éves lettem én,
nem ámulok már verszenén,
ahogy
ragyog.
Időmértékben több a kín,
mint elviselni bírna rím,
Lilla -
trilla.
Örökifjú a monoton
jambus, mint tenger, konokon
partot
csapkod.
A rím egy ráncos csecsemő,
koravén, épp hogy belenő,
s hant a
lantja.
Rímmel ékítek disztichont,
próbálom ezt a kicsi hont
lakni.
Hakni
hoz néha kétes üzletet,
csak tapsot, nem pénzt, szűzeket,
dívát
kivált.
Nem kérdem, vajon praktikus
vagy cifra lom a daktilus
versbe
szedve.
Méltósággal lép vagy tipeg,
a verslábra a kor siket,
pedig
segít
a WTO Olümposzán
meglátni, milyen mostohán
elő-
kelő,
mohó, pedig már jóllakott
bürokrata szab holnapot,
s hogy cseng
a cent.
(Hangom most kicsit váteszi,
ezer év vámját ráteszi
líra-
éra.)
S hogy mi lesz, tudom, mint a jós,
mert látom, hány protekciós
szürke
ürge-s mind középiskolás fokon-
tanít egy népet, sok rokon,
s mennyit
konyít
a föld metrumához, amely
számára csak turistahely,
tengert
renget.
Homokbuckák hullámain
kéri csak számon álmaim
halom
dalom.
Megjelenik: Bárka 2007/3
Kapcsolódó:
Külső hivatkozás:
Kereszthivatkozás: Kránicz Gábor kritikája Mogyorósi László kötetéről (Bárka 2007/3)
A Szépirodalom rovat írásai
Bogdán László verse
Nagy Mihály Tibor verse
Géczi János verse
Zalán Tibor versei
Fecske Csaba versei
Podmaniczky Szilárd verse
Varró Dániel verse
Kiss Ottó versei
