„Tanárom, a felemás zoknijairól elhíresült Hoffmann Ottó rosszallóan csóválta a fejét, valahányszor az aktuális tananyag felmondása helyett komolytalannak titulált olvasmányaimmal hozakodtam elő....

„A mi falunknak ez a furcsasága abban rejlik, hogy nyakra-főre halnak az emberek. Nem tudom, hogy ez másutt is így van-e, de az biztos, hogy minálunk ez olyan gyakori esemény, hogy az okozott...

„Reménytelenül fúj a szél. Nem megyek ki, itt maradok az ablaknál. Amikor utoljára voltam futni, hiába volt hűvös, alig két fok, a ragyogó napsütésben többnek érződött. A szokásos távon felül...

„Ott kellett lennie, valamelyik alacsony háztető alatt annak, akit kerestem, aki, ha írt volna nekem, azt írta volna, ne jöjjek, neki nincs senkije. Behunytam a szemem, magam elé akartam képzelni az...

„Akkor jött a csattanás, két autó futott össze a burjánzó trolidrótokkal felosztott nagykereszteződésben, jó hangos volt, sűrű és kék füst lebbent föl nyomban, valaki ordítani kezdett, ezek meg, ezek...

„Szóval, szoktam fantáziálni én is, miért ne, hiszen a képzelet talán egyetlen hűséges társa az embernek, amely (AKI?), ha más már nem is, egészen a sírig változatossá, színekben gazdaggá tudja tenni...

„Kiderült, hogy Szepetnek és Peleske egy ideje már háborúságban álltak, lerabolták a másik falvait, kardélre hányták egymás katonáit. Szepetnek volt a kitartóbb, a bosszúra éhesebb. Szövetsége lépett...

„Az akkori barátom egy germán nevű, örmény származású, de Kazahsztánban élő, grúz felmenőkkel dicsekvő, japán autót vezető férfi volt, aki kiválóan beszélt ukránul és ismert egy csomó skót viccet, de...

„Klári már alszik, de Terike szemére még sokáig nem jön álom. Fekszik, tűnődik, szorítja magához az Apor Vilmos úrtól kapott könyvet. Nézné a borítót, Máriát, ahogy a csillagok között az égbe...

„Tudta jól, hogy ha valami, hát ez lesz a végső önfelszámolás, hiszen ha valakinek a belső térérzékeléséből a valahová teljesen elfogyott, és itt vagyunk sehol, onnan csak egy úticél maradt: a sehová,...