Versek

„Nincs bizonyíték egyéni múltunkra. / Kitaláltuk, átfestettük, eladtuk. / Egyre kevesebb értéke van a levéltárban / őrzött, csalódást rejtő mappáknak.” Hartay Csaba versei a Bárkából. 

„Rendezőinknek / már csak a bionikus ember terméketlenségé- / nek dramaturgiáját kell megoldani, s jövőnk / e nonhumán világszínházban biztosítva van!” Tőzsér Árpád verse az új Bárkából. 

„a sors nélküli örökkévalóság / éppen hogy bennem lelte meg a sorsát, / s már rég nem ő a válasz, hanem én.” Markó Béla szonettjei a Bárkából. 

„Nevelünk magunkban egy fát. / A bőrünket átlyukasztó ágak beleszakadnak a születésbe. / Csontjainkat gyökerek indázzák,  / váratlan pillanatokban szisszenünk fel, / elkékült végtagokkal rójuk a...

„Oszthatatlan te / Oszthatatlan én – / eggyel és önmagammal”. Visky András versei a Bárkából. 

„Az író papírról álmodik / Ez meglehetősen belterjes / szöveg lenne így Ha a papír / lapok nem égtek volna el Vagy / nem égtek el mégse” - Zalán Tibor versei a Bárkából. 

„Amikor betöltöttem a negyvenet, / egy tuskót kaptam a feleségemtől / a születésnapomra. / Átkaroltam, felemeltem, járkáltam vele a szobában. / Jó érzés volt.” Ágoston Tamás versei. 

„Azt hittem, könnyebb volt, / és mégis nehezebb lett / magunkévá tenni a szót, / mint betörni a csendet.” Bék Timur versei a Bárkából. 

„Csontig hatol, a rügyeket meghágja a fény. / Gyöngyöző lendület a szárcsák farvizén; / ahogy feleslegét a habokba üríti / az egyre erőtlenebb nap.” Závada Péter versei. 

„Azóta itt vagyunk, / az előre elfeledettségben, / nincs bánat, amire felfeszüljünk, / megközelíthetetlen térbeliség vagyunk, / egy fényképre zárva.” Viola Szandra versei.