Versek
Versek
„A fák között fadöntő gép köröz. / Emberi akarat: pusztul a táj. / Fönn denevér szárnyal a domb fölött, / kanyart ír le, bogyósgyümölcsre száll.” Szöllősi Mátyás versei a Bárkából.
„Lehúztak egy redőnyt, az este jön vele, / cseresznyeíz a számban, jövőnk ígérete. / Az asztalon a könyvek, fél hétre jár talán. / Az óra mit mutathat az életünk falán?” Acsai Roland...
„maradok a helyemen, nézem a Kárpátok csúcsát / a vastag fény alatt. kábultság terjed szét bennem, / és azon tűnődöm, kinek az erdejét, kinek a munkáját / teszem tönkre épp.” Papp-Sebők Attila versei...
„Engem mindennap újra felfeszítenek, / de mert leszálltam a keresztről, / hozzám fohászkodnak az emberek: / Használ-e a világnak, aki érte / föláldozá magát?” Banner Zoltán verse...
„most kölcsönvett bátorsággal / fogják meg a fegyvert / gyilkolnak testvért és rokont / srácok akik bénult nyelvvel / keresik anyjuk tegnapi / dajkahangjait” – Péter Erika versei.
„világosság alkonya nyúlik ki az / éjszaka a habok között / még egyszer utoljára / fölfénylik a másik test / mint egy rózsaszín mentőbója” – Murányi Zita versei a Bárkából.
„vége van, ezt mondogatom hetek óta. volt egy / másik élet, hol nem voltál te is, mikor még reméltél. / most miféle eszmét kísérsz naponta, kit érdekel, / miképpen gyűlölsz, míg halálosan szeretsz...
„régészek gondosságával ragasztgattuk / a széthullott cserépdarabokat / régi kedves ajándék legföljebb / hasonlítottak a régi tárgyakra / elszivárgott belőlük lassan akár az idő / a kávé nyomot hagyva...
„Ketten ülünk – és bámulom. / Fűszeres, finom, délolasz. / Lehetnék az, akire várt, tudom; / De az én falvam szikár még, dúlt, kopasz.” Farkas Kornél versei.
„Uram, tudhattad volna, / hogy tudhattam volna, / hogy Uram.” Halmai Tamás Iancu Laura-paródiája.
