Varga Zoltán Tamás
16.levél

a Szigettől a Pallóig keskeny ösvény vezetett
az erdőn keresztül
sétaút
ahol a százéves kocsányos tölgyek lombjai
elrejtették az éppen arra sétálókat
a parkerdők lehetnek ilyenek
csak ott a lebetonozott úton
a késő őszi esők idején
a mókusok tömegesen követnek el öngyilkosságot
a fák gyökerei ahogy felrepesztik a betont
nem is igazán repesztik
hanem valami finom lassú mozgással
bebújnak a szilárd rideg anyag alá
mindezt éjjel teszik
az idő neki dolgozik
és az anyag szerkezete enged
összeroncsolódik
évek telnek el
az Öreg-Túr új testet ölt
nem szebbet
de kimértebbet megfontoltabbat
a Háromágúnál már nem fürdenek
a békalencse titkon benőtte az emlékezés folyamát

Az Első kötet előtt lapja

Főlap