Magyari Barna
Versbe ragasztott lélek
Csillának
ruhádat morzsolja folyton az ábránd
két e-mail közt hozzám az álom átránt
éjféltájban is dolgozik az éden
a csók egységével bőrödet mérem
mellkasod telkén melled szép épület
melynek közelében elfog a szédület
s ahogy szenvedélyköd terül az ágyra
örömtől csapódik szememre pára
intenzív helyett ez az idill osztály
szívemig kábít mindaz amit hoztál
testünk nedvei együtt enyvesednek
s versbe ragasztják lelkét kedvesednek
Modellt ülsz a génnek
Csillának
mire felraktalak ingem csupa víz lett
de a nap mellett már mosolyod a díszlet
hajszáladon halkan a hangsúly citeráz
közben egem gyötör a vágy s az igeláz
modellt ülsz te bennem külön minden génnek
s a báj krétájával megrajzol az ének
magányomban lüktetsz gesztikulálsz párszor
a csönd karjaival nekem hadonászol
létezésed bennem a derűnek fórt ad
régi tantárgyak jutnak eszembe rólad
bár olykor a gömbökben is lehet hiba
blúzod sejti szép tárgy a geometria
ahogy a pillanat most kettőnkből gusztál
bőröd s bőröm között ölelés a mustár
nézd a rímtányéron felvágott még maradt
szótejből köpülök a lelkednek vajat
Mosoly-tromfok
Csillának
a hold nekem most egy nagy hidegtál
melyből ajkunk csókokat szelektál
báj-poharadból óhajom kortyol
mondd neked mennyit öntsek a szóból
suttog blúzod valamit mondana
rázza nevemet szíved árama
artériádban két ember csapkod
te és én úszunk édeni parthoz
szenvedélyemből kilóg pár jelmez
az éden bennünk új filmet rendez
véremben téged őriz a pitbull
mikor a hiány felém elindul
kártyaasztalnál az ábránd játszik
levetkőzöl te egész az ászig
mosoly-tromfokat magadból osztol
hiszem elnyerlek téged a sorstól
Megjelent a 2010/6-os Bárkában.
