Molnár Lajos
A múlt kérdése
Ülsz a meleg csendben
épp a közepében
jár a lélegzeted
ki és be ki és be
Álmodból ébredsz
a bútor összetört
üvegeit látod
nem érted
ki tette ezt
a szilánkokat a földön
kezeddel sepred
Tagore tükrében
nézed magad
fogadom hogy
fogatlan vagy
Mikor napfény voltál
ha látod ahogy
boromat vagy bőrödet szagolom
gondolsz-e arra
honnan érkeztél hozzám
ma is jól emlékszem arra
mikor Isten izzó gázgömbjében
a legkisebb napfény-kislány voltál
az öntött vas ég alatt
az űr végtelen jeges sínén
miért pont ide:
a Nefelejts utca 17-be érkeztél
hogy a szőlőtőke fürtjeit érleld
hogy folyékony napfény legyél a poharamban
hogy elteljek borom és bőröd illatával
Új harcos
Új parancsot kaptál
ne harcolj tovább
Csendes és nyugodt vagy
mint a csillagos ég
harcban ez a pajzsod
a kardra nincs szükség
Meg szél és víz is vagy
erős mint a folyó
nem ejt sebet rajtad
se lándzsa se golyó
Harctalanul így győz
tigris helyett az őz
Meggyszüret
Feneked domborodik
ahogy állsz
a létrán vérbő
a fán a meggy
akár a szerelem
mert egy fürtön csüng
mind aki él
napfényt eszel ezért
világítsz előttem
és én kiköpött
meggymagként leslek
a fűből hiába nyújtózunk
nem érjük el a fa
hegyét néhány szem
ott marad az ég
madarainak megmarad
Megjelent a szerző Reggeli, Két helyen vagy és Most álmodsz meg című további verseivel együtt a Bárka 20010/3. számában.
