Versek
Tompa Gábor
Világítás
– szüleim sírjánál –
Egymásba kapaszkodva szorosan,
tartják a Földet lentről a halottak,
helyet szorítnak az eltávozottnak,
hisz lent a mélyben újra megfogan,
s gyarapszik, felnő csírája a létnek,
a látható csak vesztébe rohan,
amíg a láthatatlan boldogan
eszmél, mert érzékei visszatérnek,
így lesz a nincs-világ tapintható,
így fordul ismét medrébe a tó,
s életre kel, ki megváltást remélt.
Most én is bízom, s nincs, amitől félnem,
kitárt karokkal, indulásra készen,
várom a Krisztus eljövetelét.
Megjelent a Bárka 2023/6-os számában.
2023. december 11.
