Versek

 

 Balogh_Robert.jpg

 

Balogh Robert


Dadogni

 

Ki szórt a fűbe virágmagot?
A világban rejtett mintázatot,
rendet ki és miért vetett?

 

Nincs ösvény a rengetegben?
A szirmok száma mit jelent?
A természet szépen dadog?

A vöröslő telihold, a kiszáradt tó,
a félbeszakadt madártoll,
a könyvben maradt elütés,

az anyajegy a legszebb arcon,
a kacska kéz, az öngyilkos,
a rák, a háború, a földrengés,

istennel, sorssal, gondviseléssel,
szabad akarattal, entrópiával indokolható?
Vagy az idő a gyógyszer, a jó nyugtató?

Önmagában a sötét a nincs?
A világ csak falra vetült árnyék?
Fény nélkül a hiány sem létező dolog?

 

 

Kifogyott a gyufa

 

Magánynak a forma,
belül a csend.
A semmiből a kortyba,
magunkba csöppent.
Macska a homály,
a lábnyomokba néz.
Ujjlenyomatnak a pohár,
üvegnek marad a kéz.
A kudarc sem örök,
úgy döccennek a szavak,
mint szép mondatok után
a pipiskedő pillanat.
Oly lassan görbít a kor:
anyám kezében,
fiam keze a lányom
kezében, az enyém.
Ha kihullik a tejfog,
kellett az üres skatulya,
amiből kifogyott a gyufa,
hogy tovább zörögjön
a múlt idők mosolya.

 

Megjelent a Bárka 2023/4-es számában. 


 Főoldal

2023. augusztus 15.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Gerzsenyi Gabriella: Fehér magányIvánovics Beatrix: Mese a jóságról
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Gál János humoros verse és verses prózájaFarkas Wellmann Éva: Átiratok érettségizőknekSzékely Csaba humoros verseiHartay Csaba humoros versei és prózája
Darvasi László: Hosszabb lesz, mint a La ManchePataki Tamás: A férfivá válás nehézségeiDragomán György: A tökéletes jégkocka nyomábanVöröskéry Dóra: A lamantin éneke
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png