Gyukics Gábor
isteni visszaemlékezés
tudtam
hova érkezek
vagy éreztem inkább
amit találtam
semmit nem jelent
ami történt
úgy kellett lennie
mi volt az
elfelejtettem
helybenjárás
hiába lépsz be az álmok ketrecébe
alakod szétfoncsorozódik
tükreiben a szellemvilágnak
testjeidet
se éjszaka
se nappal
nem látja senki
hiába formálod át alakod
minden létező alkalomra
azt éred el csupán
hogy az maradsz
aminek
bár nem tudod miért
nem akartál megszületni
a semmi háza
celofánszemű
gyűjts szép helyeket
dombokon
patakokban
ahol tárolhatod
a semmit
a hangjait
és azt a tükröt
amiben
elnyeli önmagát
megtelik befőttesüveged
emlékek háza
ha nem akarsz mást gyűjteni
veszek neked emlékeket
attól a naiv állú magánzótól
minden emléke autentikus
saját gyűjtés
a semmibe hullottak
utolsó távolba nézései
A versek a Bárka 2015/6-os számában jelentek meg.
Főoldal
