Hartay Csaba
Hazug emlék
Nem emlékszem,
mikor játszottunk
apámmal
fagyievőversenyt
Pécsett a téren,
galambszárny csattanások közt.
Beharapott
egy gömböt egyszerre,
és együtt nevettünk,
mint minden családi csata után
rokon győztesekként.
Eldobott
Milyen feleslegessé válnak a tárgyak.
Egy nyaklánc nyak nélkül.
Szemüveg a behunyt szemre.
Alakidegen ruhák.
Telet eldobott kabátok.
Tavaszt elzavart meztelenség.
Milyen feleslegessé válik a test.
Nem támad többé.
Közös rég
Nem merek éjjel kimenni.
Nézel. Látsz.
Kipakolom a zsebeimet.
Itt a tőled lopott húszas.
A puha, tehénszagú farmeredből.
Ellágyult, összeesett a közös rég.
Apám voltál.
Nem merek éjjel rád gondolni.
Melyik arcod viselhető?
A nagy hasú, haragos?
„Anyád megint hisztizett.”
De a bort nem ízlelted.
Lehajtottad. Az idényeket.
Kávét sem kérsz már.
A kulcsokat helyére tettem.
Új ajtók nyílnak.
Átverés.
A küszöbön túl sírgödör.
A versek a Bárka 2014/3-as számában jelentek meg.
