Szepesi Attila

Kópédalok

(részletek)

Szupra aggnő! Szökj fel kabla!

Hazajött férjed, tombj Kató!

A te szép palástodban,

Gombos sarudban, -

Haja, haja, virágom!

(Körmöcbányai táncszó, 1505.)

Asszonyok tükre

Anni mamó vénecske,

mégis többet bír az ágyon,

mint hat dévaj menyecske.

Éjfélt kondít az óra,

serteperte Sári szökken

égre-meredt karóra.

Bögyös Babó félrejár,

búbolója nyolcig bírja,

döfölődő vadszamár.

Cserfes Zsuzska marasztal,

bús kedvedben alád pördül,

bundás öle vigasztal.

Kankós Terus, virgonc Verus

bika-lesni párban jár -

ölük mint a kárbunkulus.

Náni napja vígan telik,

bárki űzi, nekifordul,

dús tompora domborodik.

Piri hált már száz bolonddal,

kislegénnyel, aszott vénnel,

löttyedt lőccsel, vasdoronggal...

Anni mamó vénecske,

mégis többet bír az ágyon,

mint hat dévaj menyecske.

Remete Péter

Remete Péter

nagy kópé,

farka, mint a

ménlóé.

Beszökken a

faluba,

támad szörnyű

galiba.

Durva daróc

fityeg rajta,

a lyányokat

űzi-hajtja:

faros Böskét,

bögyös Terit -

a harangot

félreverik.

Nagy szakálla

rezgő kapor,

szende szüzet

fűbe tipor.

Kisasszonyt dönt

kerevetre,

pórleánykát

puha gyepre.

Sikoltoz a

kántorné,

farkalja a

bősz kópé.

Bírja rőffel,

bírja szusszal:

minden lukba

belecsusszan.

A papnét is

megkergeti,

bokor alá

terelgeti.

Csupa sár lesz

hímzett blúza,

míg a kópé

nyársra húzza.

Kékszakáll

Casanova,

kékszakáll,

asszonyokkal

félrejár.

Szüzek róla

álmodoznak,

szotykák űzik

utca-hosszat.

Hét asszonyt

egyszerre bír e

roppant csődör -

nagy a híre.

Ajka vágytól

tűzpiros,

parókája

rizsporos.

Magát ugyan

veti-hányja,

nőttön nő a

legendája.

Mondják, ha karót

meresztget,

minden asszony

belereszket.

Mindnek viszket

a pinája,

Casanovát

megkínálja.

Nagy kan hírét

messze viszik,

holott farka

kókadozik.

Meghasad bár

szűzek vászna,

Casanova

rest a nászra.

Nagy hím volna

állítólag -

férfi-éket

búsan lógat.

Vérmes lovag?

Bősz dalia?

Nem kell néki

forró pina.

Farka nem tud

égre nyúlni,

megtanult rég

lekonyulni.

Fityeg félszeg,

kornyad veszteg,

prütykölődött

egykor bezzeg!

Hetykén többé

föl nem áll -

Casanova,

kékszakáll

nem bír többé

bibirkélni -

mégis sorra

elregéli

minden felsült

locska nő,

hogy micsoda

nagy kan ő.

Fáni néne fogadója

Fáni néne fogadója

sarkig ki van tárva,

zimmbele-zummbele,

nem apácazárda.

Szöszke lyányok laknak ott,

mellük kitakarják,

zimmbele-zummbele,

feketék meg barnák.

Mári kövér szotyka,

három a porontya,

zimmbele-zummbele,

bakját lovagolja.

Boroshordó Klára,

ne hengeredj rája,

zimmbele-zummbele,

szájába kívánja.

Fonnyadt és csunyuska

bicebóca Zsuzska,

zimmbele-zummbele,

cicerélni lusta.

Évi hasa domborodik,

huncut haja kunkorodik,

zimmbele-zummbele

lovagjának térde-rogyik.

Átabota Panna

cirmos macska-fajta,

zimmbele-zummbele,

lukát is nyalatja.

Ugrifüles Trézsi

lottyadt lőcsöd nézi,

zimmbele-zummbele,

doronggá igézi.

Lili farát rázza,

meg is megcifrázza,

zimmbele-zummbele,

bakját leigázza.

Nagyot kíván Julka,

mint a kocsi rúdja,

zimmbele-zummbele,

a parányit únja.

Dőre Dorka finnyás,

mindig csak egy, nincs más,

zimmbele-zummbele,

lába-köze bundás.

Pöttöm lyány a Borka,

ugrifüles bolha,

zimmbele-zummbele,

mindig kupakolna.

Hol úrinő, hol szolga

bokorugró Olga,

zimmbele-zummbele,

ficergés a dolga...

Ordas lyányok laknak ott,

szotykos bakamárik,

zimmbele-zummbele,

tőgyes Bözsik, Sárik.

Ahol zsibog, ahol viszket

lőccsel megvakarják,

zimmbele-zummbele,

mellük kitakarják.

Fáni néne fogadója

sarkig ki van tárva,

zimmbele-zummbele,

nem apácazárda.

Szegény Anakreon

Anakreon tatácska

lányok mesélik rólad,

a nyálad még kicsordul,

de farkad már lekókad.

Bár kacsingatni tudsz még

és hetykén fütyörészel,

kikapós asszonynépet

vidáman csöcsörészel.

A bársonypuha résbe

a nyelved még besiklik,

mégis,ha szoknya libben

és bársony öl kinyílik,

nincs fegyvered döfölni,

lefittyed csak konyultan,

nem meredez, mint egykor

hetyke legény-korodban.

Nyüszög pucér menyecske,

fara ring, szeme lángol,

hiába veti-hányja

magát a puha ágyon.

Rezgeti körtemellét

és vörös nyelvvel izgat -

pihés ölét kitárva

tettre hiába bíztat.

Időd bizony telőben

Anakreon tatácska,

nem mégy Vénusszal többé

hancúros víg csatába.

Locsi-fecsi leánykák

sandán mesélik rólad:

a nyálad még kicsordul,

de farkad már lekókad.

Megjelent a 2011/6-os Bárkában.

Ekler Andrea kritikája Ágh István Hívás valahonnan és Szepesi Attila Lyukas kétfilléres című kötetéről ugyanebből a lapszámból.