Balla D. Károly
Maradjon minden
csak hadd maradjon minden rendezetlen
magává vesszen minden kicsi rész
az őskáosznál mi ragyoghat szebben
a jót ígéri az, mi nincsen kész
és hadd legyen csak veszve kóbor lelked
ha úton vagy, a honvágy nem emészt
akad majd úgyis pap, ki végül felken
mikor az ősök színterére lépsz
kerüljenek el addig mord szabályok
ahol vagy éppen, ott legyen a ház
csak annyi légy, mit bőröd elhatárol
csak hús és vér, és csontból gyönge váz
és hadd maradjon minden szerteszét
- a káosz messze tévedt rendje szép
Át a forradáson
ilyenkor fordul át a tér veled
és mintha régi filmek vége lenne
fehérbe tűnik, sistereg a seb
amint eléri fények élesebbje
belépnél már a porral terhes helyre
de áldozatod folyton kint reked
s te visszafordulsz érte folyton s egyre
amíg csak rá nem megy az életed
külön vagy te és már külön a bélyeg
ha tested fogy, a stigma megmarad
s ha üdvözítő ég borul fölébed
feltépett sebbel váltod meg magad
ilyenkor fordul át a tér veled
s a húsról fénylőn sercen le a heg
A két vers a 2010/2-es számában jelent meg. Ugyanebben a lapszámban olvasható a szerző Észre sem veszed című költeménye.
