Kőváry E. Péter

Édes álom

Margó csukott szemmel feküdt az ágyon. Még nem szánta el magát az ébredésre. Füle kereste az ismerős neszeket. Nem volt elégedett az eredménnyel, ezért alvó maszkjának szélét megemelve állapította meg, hogy messze még a hajnal. Egy pillanattal később mégis lekapta az alkalmi szemfedőt. Semmi kétség: vele szemben a falon (?) arasznyi terjedelemben 23:50-et mutatott valami. Illetve alatta ugyanúgy 10: 24-et, az időszerű dátumot. Margó egyszerűen nem volt hajlandó hinni a szemének.

Évek óta hiába kérlelte a betegszobájába betévedő férfiakat, rablótámadásban életét vesztett fiának titulálva valahányat, hogy rég elhunyt férje, Jónás hagyatékából lepjék meg őt egy olyan rádióval, ami az éjszakai sötétségben fénybetűkkel mutatja az időt. Az öreg Jónás sokat mesélt neki a kolozsvári Enyedi mester találmányáról, az akkori világkiállítás szenzációjáról, de a forgalomba hozatalát nem érte meg. Pedig meggazdulásukat mint napirenden lévő házasságuk egyetlen feltételét, ettől remélték.

A mama aludjon éjjel, ne játékokkal foglalkozzon-pirított rá megannyiszor Tóbiás, a lánya férje, hozzá téve, hogy ő nem Jónás a férj, hanem Tóbiás a vő, aki semmit nem ért az órákhoz, azon kívül csak a tatának lehetett annyi esze, hogy a betegszobában megengedte azt a tengerparti idillt kialakítani, fiúk elvesztésének feledtetésére. Az órák  sorsát ebben a házban a tata egyébként is örökre elintézte  Annyira buzgó kommunista lett, hogy a kátéesz szervezésekor még a pincében elásott aranyórákat is elő hozta , igaz azzal kecsegtették, ő lesz az első az egyenlők közt az alakuló órásszövetkezetben.  Pedig nem is volt órás. De ez akkor már nem számított sehol.

Jónás nagypapa amíg botcsinálta műkereskedőből néptanító nem lett, felesége irányítása mellett vagyonnöveléssel és hivatalszerzéssel is megalapozta fia, a kis Jónás földi pályafutását  -  öreg Jónást, akkor már terhes feleségét befogadó kis-kelet-európai település elöljárósága a polgárosodás előmozdítására órásmúzeum létesítéséről határozott, a megvalósítás, a fejlesztés szálait a buzgó óragyűjtő kezébe adva. Margó figyelmeztette: A túl gyors tempó rossz vért szül. A mostani fordulattal a prédikátorból  nemzetközi hírnevű gyűjtemény igazgató elnöke lett, akinek fia előtt megnyílt az út a legelképesztőbb beházasodásokhoz  s ezzel a felemelkedéshez a történelmi, de foszló tekintélyű birtokos rétegbe. Ezt a folyamatot a rablótámadás csak siettette .Gyermekeiket elvesztvén a falu volt urának ószeressé lecsúszott fiát Tobikát, vejüket emelték az óramű elökévé. Aki azonnal megtiltotta, hogy Tobikázzák, csak azért mert felesége infantilis maradt a lányszöktetés után is anyósa meg félkegyelmű, aki folyvást összekeverte férjét a vejével, vagy meggyilkolt fiával. Margó nem volt szép, de okos sem. És nem volt meg a magához való esze sem. Viszont folyamatosan jól érezte magát a bőrében. Legalább is addig, míg a tizenhatodik születés napján Tóbiással meg nem ismerkedett. Eladdig minden nyarát az Adrián, a család tenger parti villájában töltötte, akárcsak azt a születésnapot, amelyre Tóbiás az antik órák nyomán járva tévedt be. Ment volna tovább, mert tudta mi az illem, maradt, mert a menyasszonyban a legnagyobb ámulatára  szülőfaluja leggazdagabb újnemesének lányát, Margót fedezte fel, akit éppen akkor kényszerítettek érdekházasságba. Ez  a felfedezés még aznap éjjel a romantika  jegyében a tengerparti homokdűnék között tetőzött, lányszöktetésbe torkolt családi botrányba  fulladt és új esküvőt tett szükségessé.

Korábban Jónás nem sok időt vesztegetett a békaporontyra, ahogy ő emlegette Margót, aki a házasság hétköznapjainak gyors elszürkülése ellen élményeinek tárgyi megjelenítésével védekezett. Szobájában legjobban a tengerpart felidézése sikerült, tükrözve: az álmairól nem mondott le.  Még akkor sem, ha türelmük fogytán, mert a tízedik lakásba se volt hajlandó szeretteivel beköltözni, bevitték egy otthonba, de hamarabb hazaért, mint ők. Pancserok, mondta aznap a vacsoránál, három  napig háromszor három szem altató s már költöztethető is az egyébként hajthatatlan vénasszony. Azt a kérdést pedig, hogy ő innen csak vízszintesen, a vő oldhatja meg. Tóbiás felpattant, ölbe kapta Margót. Nevetve vitte be a szobába. Teát töltött, egy marék pirulát adott Margónak. A HÁROM NAPRA! Sose tudtam, hogy van humorod.

Homlokon csókolta és kiment Nem jár túl az eszemen- erősítette meg  magát Margó. A fiam már mindent elmondott. A szemközti falra nézett, a kijelző 23: 59 - et mutatott meg10:26-ot Álmodom, állapította meg Margó és visszahúzta szemére a maszkot.

Van itt valaki?

- Megint kirámoltak egy pályázatnyertes iskolát - kiabált be a nagyszobába Apatóczky és az újságot csapkodva hozzá tette: tudod jól, hogy a mi húszmilliós szállítmányunk is most van soron. Ha ezt is meglovasítják, az a negyedik iskolarablás lesz az elmúlt három hónap leforgása alatt a környéken.

- Miből gondolod, hogy ide is feltétlenül betörnek? - kiáltotta vissza idegesen a felesége. Férje korholta:

- Ennyire nem vagy képes feldolgozni, hogy apám elhagyta anyámat, anyád miatt.

- Én meg az eszemet miattad - próbálkozott tréfával az asszony - egyáltalán végig gondoltad már, mit tükröz a látszat?  A pályázatokat elbíráló bizottság elnöke, aki mellesleg az illetékes minisztérium illetékes főosztályának illetékes vezetője, azelőtt iskolánk igazgatója, a pályázati rendszer kidolgozója, volt férjem, aki mindenhova személyesen állít be a jó hírrel, egy hatalmas, már-már használhatatlan csupa luxus autóval. Mert, hogy azért a kis kilométerpénzért maga szállítja házhoz az elnyert iskolai számítógépes rendszert, a  hozzátartozó  adatvédelmi  programmal, amit viszont a tender alapján mostohaapádéktól, vagyis anyád jelenlegi férjétől rendel. Egyébként ül a babérjain. Ütögeti a pecséteket a nyertes pályázatokra. Szervezi a bensőséges átadó ünnepségeket s akkor tessék, valaki alaposan beleköp a levesbe: a kifogástalanul   megszervezett nemzetközi biztonságtechnikai tanácskozást a legelemibb módon teszi piacképtelenné.

- A rendőrség szemeláttára? Tényleg elment az eszed.

- Zsebben vannak ők is. A népek meg nem értik, hogy a minisztériumi főosztály-vezető, apád egykori gimnáziumi osztálytársaként, anyád volt férjeként továbbra is kedves vendég maradt nálatok és még a pályázatokat is együtt írták a környék, a régió tanintézeteinek, szigorúan önkéntes felkérés alapján.

- Már a szakmai igényesség is bűn?

- Érdekes, a közvéleményt ez egyáltalán nem izgatja. Viszont az egész város nyíltan beszél arról, hogy az Apatóczky-klán, a lopott autók piacáról kiszorulva, lecsapott a számítógépüzletre, aminek többszörösen titokvédett részleteit - így a főosztályvezetőnek ajándékozott luxus-autóból lett roncs kocsi történetét holnap nagy terjedelemben teszi közzé a városi ellenzék internetes újságja - egyenesen a rendőrkapitány páncéljából, gonoszkodott a felesége. Ezzel nem érdemes viccelni, intette Apatóczky, aki váratlanul s még mindig kiabálva megkérdezte: neked nem a kórházban kéne lenned? A választ már nem halotta meg a felhördülő porszívó hangjától. Mennie kellett. Itt nem sok tennivalója maradt. Azt viszont egészében a nevelt fiára, a főosztályvezető barátja egyetlen  gyermekére hagyta, akit viszont az édesapja vitt be rendszergazdának másodállásba, a minisztériumba. Az igazán bonyolult programozási feladatokat azonban rendre Apatóczky felesége oldotta meg évek óta. Ez furcsa módon sose derült ki.

Apatóczkyt legjobban mégis az foglalkoztatta: miért csak most lett érdekes. hogy apja és mostohaapja, anyja és mostohaanyja osztálytársak voltak Harkovban az automatizálási és számítástechnikai főiskolai karon és már valamennyien éltek házasságban  vagy anélkül egymással.  Ezt az anyja mondta el, annak a nyomozónak, aki a kórházban hallgatta ki az asszonyt, miután az hajnalban rajta kapta férjét, volt férjét, volt férje volt feleségét az  igazgatóiban vetkőzős pókert játszani s ezért öngyilkosságot kísérelt meg, az otthon talált tíz szem altatóval.

A nyomozó megelőzte a számítógépeket. A nyomozót meg a szerviz formaruhás csapata. A nyomozó bekukkantott néhány helyre. Mindent rendben talált.

Reggelre viszont minden ami igazán értékes volt, nyomtalanul eltűnt a szállítmányból, Apatóczky feleségével és anyjával, apjával és mostoha apjával  együtt. A szemközti autótelep éjjeli őre látni vélte a szerviz gépkocsijait, amint konvojban hagyták el a települést. A szervizről a helyi lap riportere szerint semmi nem szerepel a cégbíróságon.

Apatóczky a hírre összeomlott, de még a tanácskozás kezdete előtt erőt vett magán, bement az ünneplésre berendezett irodába. Az irattárba vezető ajtót valakik félig nyitva hagyták. Két símaszkos alak csaknem föllökte, úgy rohant el mellette.

Csörömpölés hallatszott az irattárból.

- Van itt valaki?

Apatóczky fölrántotta a résre nyitott ajtót, két újabb sísapkásba botlott, akik egymásnak háttal ültek a házi könyvtár közepén, a porszívó zsinórjával összekötözve. A földön, körös körül számítógépes dobozok, festői összevisszaságban.

Apatóczky egyszerre rántotta le a két fejfedőt. Kitört belőle a hahota.

Ebben pillanatban berúgták az ajtót. Két álarcos ugrott be, lövésre kész fegyverrel. A főosztályvezető rájuk szólt:

- Elég volt, már nem elég humoros. Inkább kezdjék meg az áru kihordását

Az egyik pisztolyos odalépett és leütötte.

Apatóczkynak torkán akadt a nevetés.

Harasó - mondta a kommandós.

Megjelent a Bárka 2009/6. számában

Főoldal