Nagy Zsuka
csend
csendélet lettem életed tűzfalán,
nem vagy olyan vad, nem vagy
olyan falánk, minden nap elhangzik,
halál, nem tudok élni, nem érted,
ha mindig meghalnál -
felkar, váll, mellkas és kész az a kas,
amelyben eltűnök örökre, mint a sumérok,
vagy a maják, orion-ködben merültem el rég,
de már nem tudok venni neked oda jegyet,
hogy utazd át velem az éjszakát,
katapultál hű asztronautád és nem akarom
érezni annak az akácnak az illatát
csak lógok létemen, mint fregorin
a kisgatyád, jó, ha ezt megúszom
szárazon, tölts egy pohár kanada drájt
ma utoljára húzom arcomhoz pizsamád,
nézem, ahogy köldöködre pille száll,
életünk egyetlen ortofotó,
isten nappalijában portfolió
és csak teregetem a mosott ruhát tovább,
ágnesed legyek, mostohád, kleopátrád,
a lepkés atlétán cserebogár, anyajegye
a nélkülözésnek, eltűnt időnek -
jaj, fogyjon az út, ha így kell, hogy legyen
két kulissza
kulissza
egy
maradj pár napig ágyban,
igyál meg kétszer egy pohár
oblomov-koktélt, reggel és este,
aludj át két napot, aztán végy egy
papírlapot, vagy egy monitort, tetszés
és szokás szerint, gyújts tüzet a lelkedben
és, mint egy alkimista, várd, míg az űr
verssé hevül, mint ólomgolyó, ami
tarkódhoz érve, arannyá változik -
kulissza
kettő
révülj el egy fotelben, bámészkodj a lakásban,
végy a kezedbe egy hálót és várd meg az angyalokat,
ha érzed a szárnysuhogást, markold meg a hálót és várd
míg a komódra repül, lépj halkan közelebb,csöndben,
el ne szalaszd, emeld fel a hálót és mintha baltát fognál,
nagy lendülettel, húzd rá, suhintsd rá a hálót,
forralj fel vizet, tetszés szerint fűszerezd...
később, kábé egy óra múltán, ülj le és írj,
mert angyalból lesz a vers is
portré egy testhez
ha nem lenne kert, virágok, lila, fekete
meg barna lenne minden szín körülötte
mazsola és datolya,
melle lóg, mint spájzban a szalonna,
úszik az időben, mint egy rája
arcon, kézen foltok, az idő és az isten igazi
művészete, galéria-isten, galéria-idő,
performansz-isten, performansz-idő
az ember, egy korszaki kiállítás kelléke -
a lábon lila és barna sebek,
és nekik csak hentes áru a szerelem,
pornó szafari,
a lélekről le a leplet,
de nem látom az üszköt, a visszeret,
a barna pöttyöket gombfocizni a testen,
a mosolyát látom, mi fotoszintetizál
azzal, hogy becsengetek hozzá -
mama, végül is a ragaszkodás is ösztön
meg a család, nemcsak a szex -
- jaj, mivel csinálunk gyereket, testtel,
korral, lélekkel, helyzettel, véletlen élvezettel
mindenféle van itt, mama, te nem voltál soha
szerelmes, nem a fajtád vagyok,
csak egy sántának akartál egy jó feleséget -
bennem meg szorong egy test,
a monitorra fintorog egy arc, és kérdezi:
mama, leszek-e én is lila, barna és fekete -
(lesz-e nekem is kis unokám -)
Sztepan Pehotnij éjszakája
súlyos fekete gőzmozdony
tör be az ablakon tűzfalon
fújtat tajtékzik - vadállat
fekete ég a te szakállad
száműzöttjei a világnak
torzszülött fényben tanyáznak
szétnyílik az éj gennyes sebe
hullócsillagként fröcsögik tele
vetetlen ágyad -izzadsz
novemberi eső patakzik
ázik az istenek plafonja
és csak ordít Rahmanyinovnak
mikrofonja sötét papíron
hangjegyek kottapapír-menny
albinó hold vörös batikolt
Raszkolnyikov szeme kezében
balta alvadt krumplicukorka
rajta és jönnek az árnyak
sorban Vörösmarty Széchenyi
zokog a sarokban Ady
a halottak élén Szegény Yorick
a koromtengeren éjszaka
nem segít itt már semmi ima
farkasok óráján fekete
szemüveg fekete szakáll
fekete Baka csizma áll
az Úr asztalán és csak szól
szól a Szekszárdi zsoltár a Döblingi
ének hiába oszlatnak
megjelölnek mit számít kit
miért okoltál szádban sár
kezedben bilincs feletted
felgyújtott Göncölszekér és
nincs egy ember sem odaát
ki mondaná hogy éljen Eduárd -
Megjelent a Bárka 2009/6. számában
