Olvasónapló

 

 mesemondok.jpg

 

Limpár lldikó

 

Az elmesélt szavak mágiája

 

Gaura Ágnes Túlontúl című tündéres fantasy regényét forgattam a minap, és velem maradt egy idézet belőle: „A mesék életmentő képességét nem szabad lebecsülni.” Ez az idézet motoszkált végig a fejemben, míg Zalka Csenge Virág könyvét olvastam a nemzetközi mesemondás világáról, a Mesemondók márpedig vannak címet viselő ismeretterjesztő kiadvány ugyanis az egyik legfontosabb mese volt azok közül, amiket mostanában olvastam. És még véletlenül se higgye senki azt, hogy a mese szó ez esetben kedvesen elnéző legyintéssel kísért, lekicsinylő jelentéssel áll; épp ellenkezőleg: ha valaki végigolvassa ezt a könyvet, a mese szó olyan tartalmat nyer számára, amelytől ő maga is gazdagabb lesz. Igazi kincs ez, és megpróbálom elmesélni, miért.

Először is ez egy olyan, a mesemondást népszerűsítő könyv, amely egyaránt képes megszólítani azokat, akik épp csak mustármagnyi vágyat is éreznek magukban arra, hogy a mesterség felé forduljanak, és azokat, akik azt sem tudták eddig, hogy létezik ilyen szakma. Nekem volt egy nagyon minimális tudásom arról, hogy léteznek emberek szerte a világban, akik hivatásos mesemondók, de már az első oldalakon rádöbbentem arra, hogy csupán körömpiszoknyit láttam abból a hatalmas közösségi munkából, ami egybefogja a világ mesemondóit – és ezáltal az egész világot. Nem véletlen tehát a cím: egyszerre utal a sokak előtt egyelőre még láthatatlan közösségre, és egyfajta mágiára, hiszen a cím tudatos antitézisét adja a Könyves Kálmánnak tulajdonított kifakadásnak, miszerint boszorkányok márpedig nincsenek. Zalka Csenge Virág könyvében pedig az a legvarázslatosabb, hogy nem koptatja el a mágia szót (pedig adná magát a dolog), nem utal rá lépten-nyomon; egyszerűen hagyja, hogy az olvasó magának fedezze fel, és mondja ki, hogy a mesemondók világa nem csupán érdekes, izgalmas, szórakoztató – és nem utolsósorban hihetetlenül nehéz, és jelentős szakmai felkészültséget igényel –, hanem igazi varázserővel bír.

Ez a könyv elképesztő mesélési profizmussal mutatja be, hányféle lehet egy mesemondó fesztivál, milyen eltérő élmények születnek attól függően, hogy mi a műfaj, a helyszín, a feladat, a közönség, és milyen a mesemondó személyisége. Fejezetről fejezetre rajzolódik ki, hogy miféle munka is valójában a mesemondás, ha valaki hivatásszerűen űzi, micsoda munka rejlik egy-egy fellépés mögött – és mellette mindig ott áll a személyes történet, ami hitelessé teszi a szöveget, és igazi mesét kovácsol a vázból az úgynevezett „sallangok” megfelelő ráépítésével, hogy aki olvassa a fejezeteket, ne egy népszerűsítő kiadványt lapozgasson, hanem mesét olvasson. Olyat, ami leköti, ami szórakoztatja, esetleg megnevetteti, ami sokszor elgondolkodtatja, és akár összeszorítja a szívét, mindig úgy, ahogy az adott történet megszólít minket. A kötet zárófejezete egy a mesemondásról szóló mesék gyűjteménye, igazi csemege a magamfajta laikus olvasónak is, hát még egy kezdő mesemondónak. Ugyanakkor maga az egész kötet demonstrálja, hogy ma is mesélhető történet a mesemondás. Ez a modern mesefüzér ezúttal a „story slam” műfajába tartozik, megfér benne a vicces kiszólás és a megdöbbentés egyaránt. Jegyezzük meg: a humorból és a szórakoztatásból kapunk többet, de nagyon fontos, hogy komoly szakmai kérdésekben is kapunk eligazítást: szó esik például etikai kérdésekről, többek között a kulturális kisajátítás problematikájáról.

A mesemondás bűvereje megkérdőjelezhetetlen: ma már ismerjük a meseterápia fogalmát, és tudjuk vagy legalábbis ösztönösen érezzük, mennyire fontos a mesemondás ahhoz, hogy egészséges lelkületű gyermekeket neveljünk. Ennél azonban jóval több rétegű a mesemondás társadalmi hasznossága, és Zalka Csenge Virág könyvéből kiderül, hogy bár a mesemondás mestersége időtlen, még véletlenül sem elavult, és a mai világban egyre nagyobb szükség van arra, hogy legyenek a hagyományt tisztelő, de modern mesemondók, akik értik a meséket, és képesek értő módon tolmácsolni a történeteket, olyan értékeket közvetíteni, amelyek szó szerint életet, világot mentenek, hiszen képesek gondolkodásmódot formálni, toleranciát tanítani.

Egy mesemondó olyan, mint egy mágikus utazókönyv a Túlontúlból (hogy visszatérjek a kezdő gondolatot adó könyvhöz): hiszen tudvalevő, hogy „egy utazókönyv, ha a megfelelő dolgot szállítja egyik világból a másikba, összeköti azokat, akik megízlelik a mágiáját.”

 

Zalka Csenge Virág: Mesemondók márpedig vannak. A nemzetközi mesemondás világa. Budapest, Pont Kiadó, 2016.


Főoldal

2017. október 18.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Új szerelmes regényt mutatott be Temesi Ferenc BudapestenÁtadták az idei Déry Tibor-díjakatÚj kültéri kiállítás nyílt a Magyar Írószövetség székházánálA Szépírók Társasága XIV. Fesztiválja
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Bertók László versei Csobánka Zsuzsa verseEgressy Zoltán verseiGrecsó Krisztián: Józan ima
Prózák
Sándor Zoltán: Jelenetek egy kivándorló életébőlLackfi János: Beatles ledarálvaRhédey Gábor novelláiMagyariné szeretője
Kritikák
Történetek háború után - Horváth László Imre könyvéről Képzelt futás belső tájbanA pénz hatalma - Száraz Miklós György: OsztozkodókA megőrzés makacs igyekezete
Esszék, tanulmányok
Objektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjban
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA