Olvasónapló

 

 bentlakas.jpg

 

Bék Timur

 

Nagy dolgok a ténytelenségben

Jónás Tamás: Bentlakás

 

Jónás Tamás verseskötetére egy antikvárosnál bukkantam rá, és ötszáz forintot fizettem érte, bár utólag úgy gondolom, hogy – amúgy börtönvalutával számolva – fél doboz cigarettánál jóval többet ér eme költemények együttese. A Bentlakás ezerkilencszázkilencvenkilencben adatott ki a Noran könyvkiadó gondozásában. Vékonyka, körülbelül hetven oldalas kötet, egy farmerdzseki belső zsebében is kényelmesen elfér. Borítóján szürke, hóborította fák nyúlnak a fehér égbe, mely egyből elfelejteti velünk a cím triviális jelentését, és szinte egyértelművé teszi, hogy mire is utal a bentlakás. A hátlapon az akkor huszonhat éves költő rövid ars poeticáját olvashatjuk. „Szeretném azt hinni, hogy időtlenségben és ténytelenségben élek, nem ott, ahol a dolgok történnek. Van ugyan néhány fontos dolog is, de azokat képtelenség leírni.” Amikor ezeket olvastam, félmosolyra húztam a számat, és a legőszintébben arra gondoltam: ez jó duma.

Mikor a borítónál közelebb férkőztem a szövegekhez, s elolvastam néhány verset, egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy a szerző általános- és középiskolában a kiközösített, meg nem értett tanuló volt, akit sokkal jobban leköt a metafizika, mint a fizikai létezés, vagy a társas kapcsolatok. Ha ez nem lett volna így, jobb gyermekkora, és minden bizonnyal rosszabb versei lennének. (De ez csak egy margójegyzet, nem a szerzőről, hanem műveiről szeretnék beszélni, úgyhogy megkérem magam, térjek vissza a témához. Köszönöm.) Először a versek előtt található, dőltbetűs szövegek keltették fel az érdeklődésem. Ezek prológusok, melyek a vers megírásának körülményeiről, okairól, kontextusáról világosítják fel az olvasót úgy, mint: „a költő molnár utcai albérletének ablaka előtt sóhajtozik és fogalmazgat” (Negyedik emeleti elégia), vagy „a költő láza 39 és 40 fok közötti, a város is fő (főváros) erős árnyak sötétlő borzalom és a halálos tavasz szele... húúú”. Ez az ironikus hangvétel, mely egyszerre idézi a bagatell, iskolai verselemzés „Mire gondolhatott a költő?” alapkérdését, és fojtja meg a felesleges, zavaró pátoszt, teljesen egyedivé, újszerűvé formálja a kötetet. Azt sugallja, hogy ne azzal foglalkozzunk, hogy mire gondolhatott a költő, milyen lélekállapotban és hol írta a verset, hanem foglalkozzunk a szöveggel; vesszünk el a versben, mert ott van a lényeg!

Jónás Tamás betűvetülete szimpatikus, jó humorú, őszinte lírai ént alkot. A nyitóversben elnyeli a sorzáró szavak egy részét, s így generál rímeket. „Az ablakunk alatt még sok-sok ablak van. / A lapos háztetőn műsorra les az an. / A konyhaablakon más konyhák szaga jön. Nagy út mellett lakunk, itt nincsen soha csön.” Bár konkrétan ez a bravúrral később nem találkozunk, általánosan jellemző a versekre, hogy úgy ad hozzájuk, hogy elvesz. Hol betűket, hol alanyt, hol állítmányt, hol a tanulságot, a lényeg, hogy tudjuk, mi tűnt el, és mindig mást, többet találunk helyette.

A kötet nincs tartalmilag vagy formailag összekapcsolódó fejezetekre osztva (két rövidebb cikluson kívül: Rémisztgetők gyerekeknek, Családi kör), a versek külön-külön ragadnak ki kis darabokat a valóságból, mely néha örömtelinek, néha szomorúnak és kegyetlennek tűnik, de sohasem vehető komolyan. Távolságtartón és bölcsen beszél a keserű, nehéz dolgokról. „Van elég / Szappanbuborék / Pikk-pukk / Lássuk / Mint durrannak szét (...) Pukk / A másik lyuk / Fekete / A Napunk ideje / Így jár le / Pikk / Eltaposott csikk / Nincsen fényereje / Pukk / Az űr hidege / Így jön ide (...) Pikk-pakk-pukk / Könnyen megszokjuk.” (Apokalipszis)

A lírai én ismétlődőn elrugaszkodik a talajtól, hátrahagyja a rideg valóságát, és másik – vagy másiknak tűnő – valóságokba helyezi át magát, melyek olykor szörnyűbbek, mint a sajátja. Ezek az empatikus képzelgések (vagy képzelt képzelgések, ha úgy tetszik) egyszerre lehetnek terápiás és nevelő szándékúak: „a költő saját feleségének érzi magát” (Boldog fruskák), „a költő a körúton sétált és klimaxos nőnek érezte magát”, „a költő így csalogatná magát vissza az elhagyott szerető helyében”.  

A saját életére vonatkozó verseknél sokszor már a prológusban felfedi az eltávolítás eszközét, játszik a képzelet és a valóság kapcsolatával, játszik magával a verseléssel, de stílusosan, humorosan műveli mindezt: „a költő eme verse majdnem teljesen a valóságon alapszik csupán az utolsó sor hazudik mivel légy nem ült a sajton de valahogy be kellett fejezni ezt a szonettet is (...) Tekintetem a földön. / (Megöl-e a majd ez az otthon?) / S légy ül a sajton.” (Ebéd). Mint az itt is látszik, a szonettformát csak a strófák hossza idézi, s másutt is önkényes a versek szerkezete. Olykor összecsengnek a sorvégek a szabad versekben, néhol kitűnik egy-egy versláb [„És nem sokat ér az idő” (Apokalipszis)], de általában következetlenül, esetlegesen bukkannak fel ezek a formai eszközök. Úgy gondolom azonban, hogy a Bentlakás lírai énje mindezt megengedheti magának, belefér a költő image-ébe.

A Bentlakás a borítónak ellentmondóan fontos dolgokról beszél, jobban mondva körülírja azokat. Azzal, hogy egyedi hangon szól a megfoghatatlan ideák világi vetületeiről, mintegy áldozatként megélve azokat, Jónás Tamás egy nagyon értékes kötetet teremtett meg a múlt század alkonyán. Értékesebbet, mint tíz szál cigaretta.

Jónás Tamás: Bentlakás. Noran Kiadó, Budapest, 1999.


Főoldal

2017. augusztus 10.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Könyvhétzáró irodalmi délután BékéscsabánKincsek cserélnek gazdát az Országos Széchényi KönyvtárbanTöbb mint háromszáz új kötet jelenik meg a 89. Ünnepi KönyvhétreIII. Kolorádó Fesztivál
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Oláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila verseiTurczi István versei
Prózák
Abafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái Haász János: Üzenet
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Arany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdés
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA