E heti kérdésünk:
A három 'K'. A KFT, a Kimnowak és a Kispál és a Borz szövegei leginkább olyanok, hogy hosszan elkísérik az embert. De a Komoly Férfiak produkció, az 1 pont 1 és a Kiscsillag sok-sok sora is ilyen. Honnan a líra a kortárs dalszövegekben? Bornai Tibor regényeket ír, Novák Péter tempója alig követhető, Lovasi András iróniája szüntelen vibrál. Kedves zenészeinket kérdeztük legutóbbi olvasmányukról, meghatározó könyvélményükről.
Bornai Tibor,
zeneszerző, előadóművész
Most tettem le Vámos Miklós új könyvét, amelynek címe: Szitakötő. Nemrég jelent meg az Európa Kiadó gondozásában. Azért tettem le, mert elolvastam, nem azért, mert menet közben meguntam. Ez utóbbira azért nem volt lehetőségem, mert a könyv letehetetlen. Egyetlen nagy lélegzettel megírt történet, és az olvasó gondolatait sem hagyja elkalandozni, mágikus erővel kényszeríti, hogy újabbat és újabbat lapozzon, amíg egyszer csak vége a könyvnek. Vámos úgy döntött, generációt teremt. A sajátját. Azokról az emberekről van szó, akik a szocializmust túlélték, a kapitalizmust pedig igyekeznek túlélni, és még senki nem mondta meg nekik, hogy bizony ők is generáció, semmivel sem kisebb, mint az őket megelőző. Az emberek nem is gondolnák, hogy ők „generáció”, meg kell mondani nekik. Rá kell ébreszteni őket, hogy azonos a szókincsük, csilingelve koccannak össze az emlékeik, ugyanazokat a ma már nem létező tárgyakat használták, ugyanazokkal a gondokkal birkóztak, ugyanazokat a jellemtelen embereket utálták. Ezt meséli most el nekünk Vámos Miklós. Nagy vállalkozás, és úgy gondolom, sikeres vállalkozás. Vámos írói módszere, hogy a „kicsiből” csinál „nagyot”. A történelem – az ötvenes évek elején születettek története – apró magánéleti pillanatokból áll össze. Mintha üvegre rajzolná a sok finom vonalú emléket, és miközben ezekre figyelünk, lassan észrevesszük, valahol az üveglap mögött kirajzolódik a nagybetűs Történelem. Ha akarjuk, odaélesíthetjük a tekintetünket, de aztán valami érdekes, fontos apróság az üveglapon visszaköveteli magának a figyelmünket. A regény nyelvi zsenialitása, hogy szóhasználatában, kifejezésmódjában követi a kor változását, és a szereplők életkori változását is. Gyerekkori szavainkkal kezdődik a könyv és mai, nehéz gondjainkkal terhes szavainkat olvashatjuk az utolsó lapjain. Nincs is ennél jobb érzés, mint újra átélni saját élményeinket, még akkor is, ha a regény nyolc főszereplője között mi csak az egyik lehetünk. Maga az író is ott bujkál, minden fejezetet más személyben és számban írva, így merülve el a történetben, és így vonva be bennünket is abba, amit amúgy a lehető legtermészetesebb módon szoktunk úgy hívni: az életünk.
Lovasi András,
a Kiscsillag zenekar frontembere
Legutóbbi olvasmányélményem egy kiránduláshoz köthető. Vitorlázni voltam az Adrián, és egy ismerősöm javaslatára Murakami Norvég erdő című könyvét vittem magammal. Nem tudom, vagy a kirándulás lehetett rossz, vagy az esős idő tette, de másfél nap alatt végeztem a regénnyel. Félig ponyva, félig „életérzésszerű” könyvnek gondolom. Nincsenek benne például kiemelkedő mondatok, amelyektől a háziasszonyok alkarján föláll a szőr, viszont a kegyetlen részeknek, a szerelmi zűrök leírásának köszönhetően is erős élmény. Ahogy Grecsó Krisztián Tánciskolája vagy Papp Sándor Zsigmond Semmi kis életek című regénye is az. Vele le is ültem, és a Kiscsillag zenekar most befejeződő „csöndes” turnéján a Zsiga szövegeit építettük be a dalok közé.
Novák Péter,
kultúrmunkás
Hozzuk zavarba egymást? Oly mértékben változtak meg fogyasztói szokásaink az elmúlt évtizedben, hogy ez alól a kulturális tartalom sem kivétel; mindenki sorolja fel magában az elmúlt hónap meghatározó színházi, filmes, komolyzenei, képzőművészeti élményeit! Ugye, ugye... és nem mindenre hivatkozás ám a pénz, meg az idő, „a felgyorsult világ modern kori kihívásai”. Valójában csak azt nem érjük el a megszaporodott médiumok segítségével, amit nem akarunk.
Tán ezen általános felületességnek is köszönhető, hogy olyan könyvet ajánlok most, amit másodszor olvastam az elmúlt napokban, úgy két esztendő után.
A kor amnéziáján túl persze akad megfejtésre váró mondanivaló is Menyhárt Jenő Az agitátor című munkájában, nem véletlen az ismétlés. A közel háromszáz oldal leginkább azon beszélgetések emlékét idézi fel az olvasóban, mikor örömmel tátjuk a szánk, szédülten követve tapasztalt barátunk gondolatfonalait. Örömmel hagyjuk magunkat kivezettetni a lét labirintusából, örömmel idézünk, sőt lopunk tőle, amit, ahogy lehet. Én például biztosan, az 1pont1 zenekar kapcsán...
Menyhárt maga az Európa Kiadóban megénekelt Igazi Hős, bár ő tiltakozna ez ellen leginkább. Hiába. Dalai, szövegei generációk számára lettek meghatározó felfedezések. Személyiségének varázsát a hitelesség táplálja, a minden időben, rendszerben, kontinensen morális alapon szervezett életvezetés, legyen szó rockzenéről Magyarországon, vagy éppen kamionsofőrködésről az Egyesült Államokban, ahol a kilencvenes évek eleje óta él. Önként és dalolva, tovább kutatván a lélek kiteljesedésének lehetőségeit…
Az agitátor vegyes műfajú könyv. Életrajzi regény, hiszen a szerző USA-ban töltött legutóbbi éveit dolgozza fel, a civilszervezeti hétköznapoktól a magánszféra burleszkjéig, igazán szórakoztató formában. Szakirodalom, mert lebilincselően ad számot autodidakta tanulmányairól a természet- és a társadalomtudományok terén, izgalmas, asszociatív következtetéseivel kiegészítve azokat. A két stílus így teremt egy harmadikat, mert Menyhárt szemén keresztül váratlan összefüggéseit mutatja meg a planéta. Csak nézünk, mint a moziban (ha már oda se járunk...).
