Zudor János
Tükör
Fényesen csendel a tükör
csak úgy magamagának,
az esti csendben, a háborúban,
kipillant, kikacsint
(mondom, a háborúban,
a negédes háborúban).
A tükörnek bántódása nem esik!
Mindenki a pártját fogja
a negédes háborúban!
(Hiszen egyformán ellenséget,
barátot, elfogadják objektívnek!)
Kell valami objektív a háborúban!
Megválasztották a tükröt!
(Csendben figyel,
az őrületre, ahol csak embert ölnek,
tükröt nem!)
A csend kipisil, szilánkokra törik,
de csak a tükörben,
átellenben nem!
Metgmarad a tükör ovális képe,
mint egy majom, az öldöklésben!
Az öngyilkosjelölt
Az öngyilkosjelölt
felfut a dombra,
és, mint egy rajzlapon,
lezuhan...
Metafizikus csend,
a csend ijesztő mása!
A párhuzamosok összefutnak,
megjelenik egy kép,
és önnön képzete...
Az öngyilkos idő
is felfut a dombra,
mint egy lehulló könnycsepp
a papíron,
ráröfög egy disznó
képzete:
az ijesztő
remény...
Megjelent a Bárka 2014/1-es számában.
