Rapai Ágnes
Könnyűség
Észreveszem, hogy hátrahagyom,
jóllehet érték volt a vagyon,
évekig óvtam, félve nagyon,
nyári melegben, téli fagyon.
Felszabadultan menni tovább,
nincs idegesség, nincs feladat,
látod a léptem mind szaporább,
könnyűnek érzem már magamat.
Megszülettünk
A forma drámája volt, hiszen mintha álomban
vagy őrületben, egy pillanat alatt gyermekké
változtatott védtelenséged. A kézirat fölé hajoltál,
képzeletem üvegburája mögött. A tiéd vagyok
mondtam s arcodra forrasztottam ajkamat. Igen,
itt most rögtön! A blúzomat a nyakamba felhúztam,
nézd, milyen szép a testem. Akkor rám néztél hidegen
- milyen nevetséges vagyok - gondoltam érzéketlenül,
csak azt nem tisztázta pillantásod, vajon veled vagy
magammal kegyetlenkedem. De nem is akartam felkutatni
a jóság tájait, álltam, mintha tekinteted szűk zárójelében
csupasz felkiáltójel. Nő és gyermek, forma és ember
örök konfliktusának kellős közepén, egyedül, megbabonázva
ezzel a megfejthetetlen nézéssel, ezzel a titokkal, átláthatatlan
melódiák és ritmusok fülrepesztő csendjében. Ahol már oly
mindegy, fölmagasztosít, vagy a megszégyenülés szakadékába
taszít a következő pillanat, gonosz vagy szomorú, patetikus
vagy alpári, esdeklő vagy szemrehányó tekintettel válaszolok
neked. A témák, a crescendók, a decrescendók, a pauzák,
a szólók hogyan sodorják tovább szimfóniánkat, melyet akaratod
ellenére is megalkotunk mi ketten. Mert az ember annak
függvénye, ami az emberek között jön létre; és nincs számára
más istenség mint amely az emberből születik. Bennem,
benned íme megszülettél - benned, bennem íme megszülettem.
Nincs túl jó vélemény
Nekem már nincs a játék nekem most nincsen semmi ok
azon elmerengnem hogy a kérdésre milyen adatot biggyesszek oda
a receptre amit felír Amarillisz nekem már tök mindegy hogy
sok nevem közül melyik kerül elő végül is bármit választhatok
vagy majdnem bármelyik nevemben aláírhatom a végrendeletem
hiszen nem hiszek én már egyiknek sem annyit hazudtam magamnak
hogy ilyen meg olyan
hogy ilyen meg olyan
lehettem vagyok de hiába fürösztöm magamban az okot és az okozatot
egyről a kettőre nem jutok mert sosem volt jó a matekom hát mi az
istent csinálhatnék magammal éjjel háromkor októberben mikor
csukás istván mondatát azt hogy csütörtökön hiányzott az isten
honnan is hiányzott épp a matekóráról késett el szegény de erre nem
felel semmilyen legény és semmilyen leány csak az automatizmusok
a bebiflázott szövegekkel
a bebiflázott szövegekkel
mit kezdhetnék most a látszanira felelő játszani igével szegény kosztolányi
most temettük el az összes rímedet mit szólsz öreg barátom mit szólsz édes
öcsém mosolyodban elalszanak a kék és a fehér elalszanak az arany és a sárga
színes tintákkal álmodó dallamok zenét akartál hallani hát tessék
andalodj hogyha még itt akarsz maradni akkor maradj utoljára még
a szolgád vagyok kedves olvasó istenben hívő istent tagadó
feküdj az ágyamba
feküdj az ágyamba
feküdj és feküdj és ne érdekeljen melyik nevemen szólítanak mások
anyád vagyok annyira szeretlek ezt hazudom neked ismeretlen nagyon
ismerős vagy akárcsak mengele akárcsak szent pál és nagyon örülnék
ha megbotránkoznál aztán feldúlt képpel kirohannál és bevágnád az ajtót
magad mögött békén hagynál végre és lejáratnál mások előtt azt mondanád
ez a rohadt némber összevissza károg ahelyett hogy végezné a dolgát
Megjelent a 2011/4-es Bárkában.
