Versek
Nagy-Benus Viktor
A kirakatbábu
(Ronsard-szonett)
Ahogy az ablakpárkányon a felhők
kaparnak, úgy piszkálnak az igék:
velem táplálkozik a nyitnikék,
csőrébe lekvárosodnak a jelzők.
Hátam mögött neves tévés elemzők
vitáznak: vannak-e ilyen izék,
vagy a maszkos légúti részecskék
az egyetlen népvándorló tényezők?
Elcsendesednek a hírek. Egy hölgy
epilál a kerti székén. A völgy
is tovább henyél a kitakart lábú
messzeségben. Egymás farkát tépik
a gyíkok, térkövek résén nézik,
hogy lettem seszínű kirakatbábu.
2020. április 22.
