Fecske Csaba
Nagyapa
Az én nagyapám egy kedves öregúr
az ismerősök szerint, az idegeneknek
mosolygós bácsi, nekem a legkedvesebb nagyapa.
A haja ősz, mert szerinte így jár minden öreg, aki sokáig marad.
Szeme kék, szemüveg nélkül, amit én szoktam
megkeresni és megtisztogatni. Most már
tisztán látom a zavaros jövőt, mondja, és egy szelíd
őszibarackot nyom a kobakomra. Nagyapa nagyon
szeret mesélni, szívesen hallgatom, mert
érdekes, amit mesél. Ez a mese csak nekem szól, azért is
olyan érdekes. Meg tudja magyarázni az érthetetlen dolgokat,
anyáéknak is a véletlenül besikerült rosszabb jegyeimet,
tudomásukra hozza, ettől még nem dől össze a világ, és anyáék belátják,
hogy igazat mondott. Nagyapa sose hazudik, és nem mond
butaságokat. Nagyapa az apa édesapja. Apa szerint apának is jó volt.
Ilyen nagyapa kéne minden gyereknek, és boldog lenne a világ.
Az Óperenciás-tenger
Amikor az Óperenciás-tengert kerestem
a térképen, apa megkérdezte,
hát te nem tudod, hogy az
csak a mesében létezik?
Nem tudtam, de most már tudom,
és szomorú vagyok, mint amikor
kiderült, hogy a Jézuskát is csak a
felnőttek találták ki. Ilyen az élet, mondják,
ha csalódás ér, mint most is.
Alig várom már, hogy felnőtt legyek,
csupa öröm és vígság az életem.
A felnőttek szerint
Azt mondják a felnőttek, ha majd nagy leszek,
újra gyerek szeretnék lenni.
Még mit nem! Én nem akarok többé
gyerek volni, amikor már csak
én parancsolok nekem, az
égvilágon senki más, és nem csak
egy gombóc fagyit lehet, amennyit bírok.
Spenótról, paradicsomos káposztáról többé
hallani sem akarok!
A felnőttek szerint gyereknek lenni jó.
Csak ezért szeretnék felnőtt lenni.
