Oláh András
„Ferdítés nélkül”
Az író figyelmes szemlélő és kitűnő hallgatóság. Néha kutakodik, a dolgok mélyére ás. Okokat keres, eredőket. Embereket szólít meg – vagy bír megszólalásra. Faggatózik, sorsokat ismer meg. Van, amit megért, amivel azonosulni tud, s van, ami riasztja, taszítja. De foglalkozik vele, mert van, mert létezik, mert az élet tartozéka. Néha magáról beszél, néha mások sorsába éli bele magát. Olykor a véletlen alakítja mondanivalóját, máskor ő maga a véletlen: beavatkozik, formál, igazít. Szavakat keres, s a szavak mögé gondolatot álmodik. Néha csak újraálmodja, ami történt, máskor megálmodja, ami történni fog, vagy ami történhetett volna. De mindannyiszor a lelket keresi. A lélekhez szól – a lélekről. Az író sorsa ez.
Nyolc beszélgetés (illetve megszólaltatás – ahogy a beszélgetések alanya fogalmaz) olvasható abban a karcsú kis könyvecskében, amely a tavaly 70 éves Sarusi Mihály József Attila-díjas írót mutatja be. Megszólaltatás, ahol – bár a kérdezők tartják mederben a gondolatok folyását, de nem emelnek végletes korlátokat –, az író szabadon beszélhet, kitekinthet, eltérhet, asszociálhat.
Az írások – keletkezésük idejét tekintve – mintegy negyedszázadot ölelnek fel. Az első darabok a rendszerváltozás évéből valók, a legutolsó pedig egy idei (évfordulós) beszélgetés. Van, ami folyóiratban jelent meg (Bárka, Nyugati Jelen, Magyar Jövő, Búvópatak), van, ami napilapban (Népszabadság), van, ami helyi periodikában (Falufigyelő), s van, amit az érintet lap szerkesztősége örökre félretett. Most itt sorjáznak egymás mellett, egymást erősítve a kérdések és válaszok.
Az életút, a pálya fontosabb állomásai villannak fel. Emlékek, emlékfoszlányok. S mögöttük magyarságtudat, hit, erkölcs. Minden, ami megtartó erő lehet ebben a kiábrándító globalizációs világban. Kapaszkodókról olvashatunk. A megmaradás esélyéről.
És persze arról, hogy egy viharsarki fodrászsegéd gondolt egyszer egy nagyot, és a levelezőn szerzett érettségi birtokában tanulni indult a debreceni tanítóképezdébe, hogy aztán ráébredjen a József Attila-i gondolatra, miszerint tanítani akar, „de nem középiskolás fokon”. Író lesz tehát – s mellette még sok minden más.
Mert mit tesz az író egész életében: élményeket, gyúanyagot gyűjt. Sarusi Mihálynak bőven van miből merítenie, hiszen életpályája furcsa kacskaringókat vett. Volt hölgyfodrász, matróz, falusi művelődési ház igazgatója, mozigépész, szövetkezeti tisztviselő, újságíró.
A „ki vagyok én” kérdésre más aspektusból sem egyszerű a felelet Sarusi esetében. A származás, a vér a legősibb és legerősebb kötelék. De mennyi kérdőjel feszül a történelem-borzolta alföldi ember múlt-töprengései elé! Tudja, ki volt az apja, anyja, de az időben visszább tekintve sok a homályos pont, a kérdőjel. Már a kapott (viselt) név is elbizonytalaníthatja.
De fontos ez? Egy magyarul beszélő, az ősök legtisztább nyelvét használó író, aki éppúgy otthon van a határon túli Kisiratoson, mint Békéscsabán, Veszprémben vagy Balatonalmádiban, ennél messzebbre tekint, és messzebbre lát. Meglátja a vidék apró kis porszemeit, amit csak az láthat, és az érthet, aki együtt él, együtt érez a hétköznapok kisembereivel.
A mesék, a történetek is innen, ezekről a vidékekről datálódnak. Mindig máshonnan, de mindig ugyanolyan tisztán, ugyanazon lélekkel. Ezért lesznek hősei az egyszerű emberek, akik megőrizték ezt a népet, s ezt a nyelvet a századok során a legkegyetlenebb elnyomás alatt is. S ezért mondja meggyőződéssel Sarusi Mihály (még azok után is, hogy végigkutatta-olvasta az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának III/3-as rá vonatkozó dossziéit, megfigyelési jegyzőkönyveit), hogy nem bánta meg a választását, amikor nem futott el – mint tette azt 5 évesen az óvodából –, hanem itthon maradt az övéi közt: mert inkább itthon szolgaként, mint idegenben szabadon.
A kötet nyolc tanulságos beszélgetése – mely szó szerint (igazítás, átfogalmazás, ferdítés nélkül) közli a szerző válaszait – nemcsak azért fontos, mert közel hozza az olvasóhoz az írót, hisz őt közel hozták már a novellái, a regényei is, hanem mert illékony és változékony korunkban fontos kordokumentum is. A vélemény értékállóságának bizonyítéka.
Tiszta betű. Sarusi-megszólaltatások. Corvinka Könyvek, Békéscsaba, 2014.
