Papírhajó - Primér/Primőr

 

 pollagh_meret.jpg

 

Pollágh Péter

 

Kiszagolt kislány

 

 Volt egy kislány, kit kutyája szívesen szagolt. Szimatolta, kutyázott vele, napestig ugratta. Addig-addig szipókázta, mígnem kiszívta az illatát. Szagának összes kisszobáját, útvesztőjét, ládikáját.

A kislány elgurult az erdőbe, a nyalókacsíkos sorompón túlra, hol járni sem mer sok szájember. Itt leltek rá a medvék. A barlanglakó, kuckós brummogók. A lusta tapsolók, a mancsos lányrablók. Felségterületükre, Medveföldre tévedt: a Főföldre, az Ősföldre. Azonosítás nélkül tilos a belépés!

Körbevették őt a medvenépek, asszonyságok, emberségek: többek is, mint szépek. Szagolták volna, na de itt keveredtek a gondba. A kislánynak nem volt szaga. De semmi, így ahogy mondom. Láthatatlan volt. Egy illatárva. A Piszi is hiszi! Komolyan. Valami pimasz biztos kiporszívózta! Egy olyan, amelyiknek hiper a porszívója!

Töprengtek a medvenépek, kerekdeden nevetgéltek. Összedugták fejüket, a kerek fergetegeket. Szag nélkül mit tegyenek?

A medvetanács végül döntött: várják meg, míg visszatér a kislány szaga, akkor majd azonosítják. Addig leültették, úgy ahogy volt, illattalan. Mellé meg lehuppant hat medve, hat farönkre, körbe. Fűszert szórtak a sárga tűzbe: füstbárányokkal vették maguk körbe.

Ez a lekókadó, kirabolt leányzó lógatta a lábát, meg az orrát, lefelé konyult a szája, görbe csík lett csupán: mert micsoda dolog, hogy ez az eb elvitte, mi neki ilyen kedves? Miért vitte? Hova vitte? Mind megette? Elcsencselte? Most ki mondja meg, ki ő?

Várakozás közben a medvék is megéheztek, korgott a sok gömbhas. Elővették a tartalékot, a piros zsákmányt, a málnamálhát, megbontották és eszegették. Adtak a lánykának is, megkínálták, mert szomorú volt, lekonyult a két copfja is. Kántálni kezdtek: Irgum-burgum, hol a szagod? Megdobunk egy málnával, ha akarod!

Majd nagy soká csaholás csörömpölt át a piros szájú társaságon, a málnabandán. Szaladt feléjük kutya úr! Előtte görgött, gurult a kilopott illat, az alaktalan lopadék, a láthatatlan lókötő. Az eb fújta ki orrán, két gigászi orrlikán! Mit neki egy hurrikán! A szökevény-szag, a Szöszi visszatért. Körbeért a remény. 


 Főoldal

2018. június 12.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái
Versek
Acsai Roland verseiSzilágyi András verseiJónás Tamás versei Grecsó Krisztián: Emlékdalok
Prózák
Kötter Tamás: Az 51-es körzetMárton László: Vagy inkább miatta...Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái
Kritikák
Uram, a kezedet kerestemA mittelszolipszizmus erőtereibenHalmai Tamás négy líraolvasmányaSötét jóslat
Esszék, tanulmányok
Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjbanMillenniumi ódák Nagy Gáspár költészetébenEgy vonzó költői alkat
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA