Fecske Csaba
Moly
Bundába bújt a moly.
„Ne bomolj! – szólt a légy –,
hiszen nyár van
itt is, a ruhatárban.”
„Sebaj – így a moly –,
egy bunda komoly
munka barátom,
tél lesz, mire kirágom!”
Kígyó
a kígyó lábatlan állat
sem általában sem soron kívül
nem rendelkezik lábbal
hiába jönnék
a még soronkívülibbel
a még általábbal
a kígyó hadilábon áll a lábbal
azaz hogy nem áll
mert amije nincs azon nem állhat
szerencsétlen állat
de hát akkor min áll
s ha nem áll is – de megy
s nem veszendőbe
az meg hogy lehet
hiszen haladni
annyi mint
nem egyhelyben állva maradni
nem is tudom láb nélkül egy állat
egy kígyó hogyan létezik
s főleg hogy ahol ott van
oda rendre meg is érkezik
Kisiklás
Az úton keresztül kúszott
a sikló, vagy mondjuk így, siklott,
de élete már félúton kisiklott,
arra jött, gurulva négy keréken,
asztmásan hörögve egy gépkocsi,
és persze nem kerülte ki.
Sőt – s ezt illetlenségnek tartom –
még azt se mondta: pardon!
Átment rajta, úgy, hogy szegény
sikló lapos lett, akár egy lepény.
Néki állít emléket e költemény.
S íme egy megszívlelendő javaslat
minden siklónak,
akit eddig még el nem tapostak:
forgalmas úton csak az keljen által,
aki már végképp meghasonlott magával.