Décsy Eszter

A bűntudat legmélyebb

bugyraiban járva

Babiczky Tibornak eddig négy kötete jelent meg a Magvetőnél, és íme, itt van első prózai munkája is, a Magas tenger. A kötet 2014 elején jelent meg, és emlékszem, a Petőfi Rádió Kultúrfitnesz című műsorában hallottam Babiczkyt a krimi, mint műfaj történetéről beszélni, így találkoztam a Magas tengerrel is.

Gyerekkoromban faltam Agatha Christie regényeit, és bár azóta eltávolodtam a műfajtól, időnként kíváncsiságból elolvasok egyet-egyet, s ha őszinte akarok lenni, a Magas tengert is ezért vettem le a polcról. A történet főhőse egy nyomozó a jó magyar valóságban – kellemes szájízű kriminek tűnt. Hát, egyáltalán nem az. Kellemes, de a látszat ellenére igen távol áll a krimitől. Vagy inkább úgy mondanám, a lényegét nem ez adja.

A történet főhőse valóban egy nyomozó, s gyilkosságok és nyomozás is van a történetben. A felszínen futó történet elemeit inkább a skandináv krimik világa adja, amelyben nem a csavarokra, a nyomozás elemeire, kvázi a bűneset felgöngyölítésére koncentrálnak elsősorban, hanem fontos eleme a főszereplők belső, gyakran fájdalmakkal teli benső világának bemutatása, lelki vívódásaik végigvezetése a történeten. Itt is pontosan erről van szó. A nyomozó – akit a szerző nem nevez meg – élete megmerevedett a múltjában, s az egymáshoz lazán kapcsolódó fejezetek (epizódok) visszatérő eleme a bűntudat, élet és halál egymásnak feszülő vívódása. A nyomozó munkája során naponta találkozik a halállal, ő pedig naponta menekül az élet elől; vedeli a whisky-t, csomagszámra szívja a cigarettát, vegetál. Mindennapi tevékenységeit a fogmosástól a tiszta zokni felvételéig fásult automatizmussal teszi, ezek a tudattalan cselekvések maradtak az utolsó kapcsolatok közte és az életnek nevezett biológiai folyamat között. Meggyőződése, hogy nem érdemli meg az életét, amit mégis próbál elviselhetőbbé tenni moralizáló, filozofáló meglátásokkal, és persze tömény cinizmussal. Fájdalma gennyes kelésként emészti belülről, de a feloldozás keresése helyett önpusztító életmódjával és önostorozásával csak egyre jobban mélyíti a sebet. Merev szemlélőként figyeli a bűn és bűnhődés mechanizmusát a világban.  

A regény mély és sokrétű, oldalakon keresztül lehetne boncolgatni a felbukkanó szimbólumokat, utalásokat, apró lelki rezdüléseket. A felszínen maradva viszont egy irodalmi igénnyel megírt kvázi-krimit kapunk. Rövid, pörgős bekezdésekkel tagolt tömör megfogalmazás, húsbavágó képekkel és költői mondatszerkezetekkel tűzdelt szöveg. Bár köze nincs a magyar rendőrök valóságához, a regény megteremti a saját valóságát, amelyben elhiszem, hogy a budapesti nyomozó, mint egy rocksztár, mindenből a legjobbat kapja, még a fájdalomból is. A lassan adagolt múltbeli információk megértetik a nyomozó problémáit, de a végén a várt feloldozás, a katarzis, elmarad. Ahogy gyakran az életben is. A regény atmoszférája és a befejezés olyan erős, hogy napokig nem megy ki az ember fejéből.

Babiczky Tibor: Magas tenger – Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal, Magvető Kiadó, 2014.